Pfuhh.. Ez nagyon furcsa számomra. Életemben először írok úgy hogy tudom fennt lesz a világhálón. Igazából csak azért teszem mert egyszerűen képtelenség letölteni a gépemre a wordot. És már nem bírom ki hogy ne írjak. Hiányzik. Ez az életem, és ezzel szeretnék foglalkozni ha felnövök, de lehet hogy ezek az álmok szép lassan anélkül hogy észrevenném szertefoszlanak. Én mindíg is szétszórt voltam és kiszámíthatatlan, de mostanában tényleg túllövök a célon. Kiborítom a környezetemben lévőket, a szüleimet, a atanáraimról nem is beszélve..Akaratlanul.. Én nem akarok senkinek se rosszat egyszerűen csak élem az életemet. A szabályok amikkel együtt vagy amikben élünk néha förtelmesek de ha nem lennének talán a pénzéhes gyilkos és undorító emberiség amely oly csodákra képes időnként kiírtaná egymást..Mondjuk így is ezt teszi csak szép lassú halált tervez magának..Időnként amikor rossz kedvem van elgondolkozok, például ahogy átmennék a zebrán az autósok lámája sárgáról pirosra vált, de az ember aki a kocsiban ül alíg bír lefékezni a teljes gázról hogy el ne üsse a másikat aki épp elindult a fehér csíkos úton.. És mért nem teszi? Elgondolkodtató.. Talán megtenné, ha nem tudná hogy ezután letartóztatnák és börtönbe kéne ülnie, talán ha ezt nem tudná nyugodt szívvel gázolna át a másikon. Kitudja?Ha rajta múlna lehet hogy már én sem élnék.. Mostanában sokat gondolkozok azon. Mért élünk a földön. Mi értelme van? Mért halunk meg? vannak akik szerint küldetésünk van itt, vannak akik Istennek tulajdonítanak mindent hisznek és remélnek habár nem lehetnek biztosak semmiben, és vannak akik feladják és úgy gondolják semmi értelme.. Az én családom hisz Istenben Római Katolikus neveltetésű vagyok,én szeretnék benne hinni és remélem sikerül is de mostanában valahogy kimarad az életemből.. Nem tudom melyik táborhoz tartozok, azt tudom hogy szeretek élni és én úgy érzem mindent jól teszek. De mégsem vagy velem van a probléma vagy a világgal én nem tudom..Egyre több kérdés és egyre kevesebb választ találok meg. De lehet hogy nem is kell válasz semmire, talán ha tudnánk a válaszokat, akkor nem lenne értelme, ha tudnánk mi a jövő és mi mért történik előre megélt éltet élnénk, akár meg is halhatnánk. Ha bölcsen gondolkoznék azt mondanám törödjünk a holnappal, de én atz mondom felejtsd el a tegnapot és élj a mának! mert akármilyen szomorúan nézel is a mai napra , még egy ugyanilyet nem élsz meg.