A mai nap egy újabb vizsga eljövetele miatt volt piros betűs, második alkalom, 7 várakozó az ajtó előtt.. ketten kapásból egyest iratnak be, a többiek tételt húznak, 3 darabot, mivel szigorlat a vizsga megnevezése.. az első versenyző egy bizakodó lány (és a lány nem csak a nemére utal, hanem arra is, hogy tanult), a tanárnő pedig az első mondat után bele is csap a lecsóba..: "ez nagyon messze van; ... közelében sincs; ... maga értelmesnek tűnik, de; ....." a legszomorúbb, hogy a csaj nagyon közel volt... csak nem fogalmazott jól (értsd: nem úgy fogalmazott, mint a jogalkotó). ezek után naná, hogy teljesen másfelé kezdett keresgélni a fejében, és tényleg butaságokat kezdett mondani.. erre a tanár feltette a koronát a egészre egy "hosszú pályafutásom során még sosem találkoztam ennyire felkészületlen hallgatóval"...

szóval ott ültem, és bámultam a félig üres lapomat.. meg a három papírfecnit.. hirtelen elfogott a 'meneküljünk innen' érzés. nem tudtam a 3. tételt (utsó 10 tételig nem jutottam el), és ez azt jelenti, hogy meg fog vágni.. de hogy még meg is alázzon? azt már nem.
amíg ezen töprengtem, egy srác kegyelemkettest kapott, és még valaki megbukott.. (hasonlóan a lányhoz)

mosolyogva ültem ki a tanár elé, őszintén megmondtam, hogy csak egy tételt tudok becsülettel elmondani (úgy, hogy ne tudjon belekötni). kérdezett párat, majd sajnálkozva közölte, hogy látja hogy sokat tanultam, de a Tb-t is meg kell tanulni..

megbuktam. fel kell vennem újra.. DE. nem alázott meg. szimpatikusan viselkedett velem..