Ismét elkeseredtem kissé. Persze, a világ nem állt meg, hogy egyik oldalát folyékonyra olvassza a Nap, mig a túloldalon jéggé fagyna még a szikla is - minden ugyanúgy megy tovább, mindenki él és virul - hogy boldog-e? Azt kétlem.
Történt ugyanis, hogy a Blahán akartam parkolni, 17 óra körül. Bekanyarodtam abba a csinos parkolórészbe, és a könyéktámaszt felnyitva az aprótartónál kaparásztam. Egy árva 10es került elö belőle. Persze, hát hetek óta nem töltöttem fel 100asokkal, bevásárlókocsi és parkolóautómata töltelékkel. Nézem a pénztárcám - esélytelen. Délután a csokiautómatába dobtam az utolsó százasom és ötvenesem.
Nincs mit tenni, lezárom a verdát, és félszemmel a környéket fixirozva, alamuszi parkolóőr után nyomozva, elosonok a sarkon álló boltok felé. Csak megjegyzem, hogy öltözékem ill megjelenésem kb tárgyalási vagy szinházbamenős szintü.
Első próbálkozásom egy hamburgeres/fagyis pulthoz vezetett.
- Tiszteletem! Segitségét kérném, itt parkolok, és szükségem volna 1-2 db százasra, fel tudná ezt váltani nekem?
- Nincs apróm. - mondja a fószer olyan elutasitóan és undorral, mintha csövesként úgy kalapoztam volna. (bár annak lehet, hogy ad).
Csodálkozva nézek még picit, de aztán eloldalgok, elköszönni már énis elfelejtek, mint ő üdvözölni.
Második próbálkozásom a szomszédos arab/török/tökömtudja milyen kajáldánál. Mondom ez nem magyar, hátha. Fenti udvarias kérdésemre itt heves fejrázás a válasz, de közben rám se néz szinte, töltögeti a pitát vagy mit.
Utoljára, már csak az irónia kedvéért is, a 100forintos boltba megyek be. Előtte mégeccer odasanditok a parkolóra, nehogy baj legyen.
Belépek nagy csilingeléssel az üzletbe, mosolygós kislány szalad elém, kérdezi miben segithet, de látom rajta, nem csak kizárólag a bolt áruját kinálja éppen. (egoizmus rulez). Nem az én súlycsoportom, igy kedvesen bár, de félreértések elkerülése végett csak a fenti szöveget adom elő itt is.
Arca elkomorul, pillantása sötét lesz, majd félvállról odaveti: ''sajnos nemtudok'', és már fordul is el, a polcot rendezgetve. Gondolkodtam rajta 2,45 másodpercet, hogy rávilágitsak-e a helyzet diszonánsságára (lásd: 100 ftos boltban nincs 100 ft-os érme?), de aztán
- Köszönöm szépen a _segitséget_! - felkiáltással távoztam.
Feltételezem, ha vettem volna 3 darab egybecsomagolt müanyag fésüt 199 ft-ért, és 500assal fizetek, akkor lett volna apró. Ha már csak igy juthatok apróhoz gondoltam, átmegyek a Burgerbe, eszek egy fagyit. Mire sorrakerültem, és visszakaptam 2 db százast, 17:30 lett, úgyhogy megkockáztatva, hogy a fél óráért megbüntetnek, már nem dobáltam be a pénzt a parkolóautómatába.
Bizom benne, hogy ezek az emberek, akik ilyen segítőkészek voltak velem, a jövőben hasonló segítőkészséget kapnak másoktól is - akár ilyen jelentéktelen dologról van szó, mint az esetemben, akár egy életmentő telefonhivás során például.
Ez azonban engem nem nyugtat - mélyen elgondokodtam rajta, hová fejlődik a társadalom.
...vagy csak én csinálok rosszul valamit?
Te mást tapasztaltál? Oszd meg velem kérlek.
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
Bánom is, hogy nem bótoltam el a szerbbel 200-ért 
csak nem kapcsoltam.
), és lett apróm is. Dupla haszon, az eladó meg ugráljon a ló**szon.
