Melóhely.
Indulok dolgom végezni, belépek a kishelységbe, mellbevág a bűz.
Nem. Nem szarszag. Füst. Cigifüst!
Hátrahőkölök. Zárt helység, szellőzés nuku, illvetve amit a huzat kihúz a 12-es pvc csövön.
Elmerengek. Visszamenni a szobába, felvenni a mágneskártyát, lekoslatni 1 emeletet a következő budiig.. áh, ennél sürgőssebb.
Bezárom magam mögött az ajtót, és minnél kevesebb légvétellel próbálom intézni az intézendőt.
Valami gyanús van mellettem a fal tövében. HAMU!!!
Egy egész ciginek a hamuja, kb 6 részletben, plusz az apraja. Keresem a csikket, nincs sehol.
Kicsit fuldoklok.
Felállok, öltöznék. Valami fúrcsa van a nemes szervemen. Szürke... finom por... HAMU!!!
Itt besokalltam. Hangosan kurvaanyáztam egyet, bár valszleg nem hallotta annak akinek szántam. Valszleg kiirok egy cetlit szembe a falra :
''Kedves kollega! A budi nem dohányzásra kijelölt hely. Kérjük a helységet a rendeltetésének megfelelően használni, és nem kényszeriteni a kollegákat, hogy gázmaszkban jöjjenek dolgukat végezni. Ugyanakkor felhivom a figyelmed, hogy nekünk elér a porcelánig. Ne hamuzd össze. Egyáltalán. Ha megtudom ki füstöl itt, megetetem vele a csikket.''
Baromállatok.
Én is utálom, amikor a cigifüstöt kell szívni. Egy dolog, ha a dohányos megöli saját magát, de ne tegyen kárt másokban.
Évente több mint 2000-en halnak meg itthon passzív dohányzás miatt, többen, mint az autóutakon.
[Szerkesztve]
***
