... Hogyan Masírozzunk a Fejlődés Zászlaja Alatt

Biztosan nálatok is jelentettek már be vadiúj szoftvert, hogy na, virágoskertjeim, mától ebben dolgozunk, de hatan se tudták elmagyarázni, hogy ez neked most mitől jobb, mint az előző.

Vagy egy álmos hétfő reggelre valaki átrendezte az irodát, azóta nem találod a csapatodat.
Esetleg át kellett szervezni a céget, mert hirtelen lecsapott rátok az Agile meg a Scrum. Üveges tekintettel próbálod megfejteni, hogy kinek fájt az, mikor még Webfejlesztő Csapat voltatok, és nem kellett naponta kétszer elmagyarázni, hogy mivel foglalkozik a Zsiráfturbó Team és miben különbözik a Ravasz Mintafóka csapattól. Nagy nehezen átvergődtök bitbucketre, majd visszakettő padlógázzal ráfordultok a githubra. Aztán visszatolattok, mert páran lemaradtak és még most is ott kapálgatják a kódsorokat.

Hát mi az értelme ennek?

A te szempontodból semmi. De minden rendes irodában eredményt kell felmutatni, viszont a legtöbb helyen a termékfejlesztés csak tántorog, mint a féllábú kurva a nappalos műszak végén. A befektetők vagy a menedzserek kérdezősködni kezdenek, meg kell mutatni, hogy tudtok ti jobbat.
De nem.

Ilyenkor páran (lehetőleg öltönyben) összeülnek egy üvegfalú szobába, hogy látsszon, hogy dolgozás van. Hosszas fejvakarás és homlokráncolás után előbb kitalálnak egy Megoldást, ami kellőképp bonyolult, hosszadalmas és drága, majd megkreálják hozzá a Problémát. Innen pedig már jönnek maguktól az olyan varázsszavak, mint “reorganizáció”, “felhő alapú architektúra”, “digitális stratégia” és “átrendezés”.

Tipp:
Bátran állj az élére bármilyen értelmetlen átalakításnak! Aki kitalálta, úgyis tudja, miről szól. Aki meg nem jött rá eddig, az meg úgyse tudja számonkérni.