Egy kis bevezető, hogy legyen valami fogalom arról, hogy, hogy is tartok ott ahol most vagyok.
Én mindig is azok közé tartoztam akik a hagyományos értelemben vett tanulást nem tudták befogadni, engem ami nem érdekel azt képtelen vagyok megtanulni, ami érdekel, azt kb első olvasás után teljesen megértem és meg is jegyzem.
Ezért is volt az, hogy nem szerettem középiskolába se járni, sosem voltam rossz tanuló, inkább lusta, ennek köszönhetően egyszer sikerült évet is ismételni. Gépész-nek tanulam, de nálunk az iskola nem adott szakmát az érettségi mellé, hanem a 4 év inkább csak egy előkészítő volta technikusira, amire én már nem jelentkeztem, mert a szakmai tanárok nagy része kibírhatatlan volt.
Ezért utána nagy nehezen eldöntöttem, hogy elkezdek egy automatikai technikusi szakmát, ami 2 évig tartott, az új iskolát szerettem, a tanárok nagy része normális volt, a jegyeim is rendben voltak, a szakmára is eléggé ráéreztem.
2017 májusában volt az írásbeli vizsga, amiben nem viccelek, 100 pontból 45pont olyan tananagyból volt amire az azt a tantárgyat tanító tanár azt mondta, hogy nem megyünk bele nagyon, mert úgyse lesz a vizsgában.
A vizsgán az első 20 percem csak arra ment el, hogy összeszedjem magam emiatt, megírtam a vizsgát, 1 héttel később eredményhirdetés: 48 pontom lett, 51-től kettes, szóval bukta.
Sebaj, 2 héttel később gyakorlati és elméleti vizsga volt, a gyakorlatinak mind2 része hibátlanul sikerült.
A szóbeli az más kérdés volt, 4 tétel volt amit nem igazán tudtam felfogni, a többi tételt 80-90%-ra tudtam. Murphy törvénye engem természetesen betalált, első tételnem kihúztam egy olyat ami benne volt a 4 tételben, és természetesen a póttétel is abból az ördögi négyesből való volt.
Természetesen csak én lehetek ilyen szerencsés...
Szóval itt vagyok most, egy sima érettségivel, egy befejezetlen szakmával és nulla munkatapasztalattal, bár ami a munkaszerzésben segített az az volt, hogy rengeteget szerelek, motorokat újítok fel/építek át.
Szerettem volna már dolgozni valamit, mert a tanulásból most egyelőre elegem van, 1-2 év múlva meglátom, hogy alakulnak a dolgok.
Szóval leadtam az önéletrajzom 1 céghez, csak poénból, gondoltam hátha sikerül... Másnap reggel már hívtak is, hogy szeretnék megnézni, hogy mit tudok, utána 2 héttel mentem be a céghez is, körbevezettek a helyen ahol elvileg majd dolgozni kell, majd azt mondták, hogy 1-2 héten belül szólnak mindenképpen, hogy felvettek-e vagy sem.
Már kezdtem nézelődni okj-s képzéseket, hogy mik indulnak szeptemberben, erre hívtak a cégtől, hogy augusztus elsején már kezdhetek is.
Egy német székhelyű, elég komoly céghez kerültem, nevet direkt nem írok, bár biztos, hogy lesznek olyanok akik felismerik.
Lassan lejár a próbaidőm, imádom a munkám, gépszereléssel foglalkozom, egy tiszta, rendezett, normálisan felszerelt műhelyben, nem halok meg a melótól, a munkatársak normálisak, a fizetésem egy pályakezdőhöz képest nekem megfelelő, akkor túlórázok amikor csak akarok, fixen 8 órás a munkaidőm.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen sikerül olyan munkát találnom amit szívesen csinálok. 
