Sosem találom meg az igazit. Az elején mindig azt hiszem, hogy na most sikerült, ez lesz az igazi szerelem amit régóta várok. Aztán jön egy pillanat, amikor összetörik ez az álomvilág, kiábrándulok és vége, mennie kell. Az E36 cabrio gyors életét nálam az e46 coupe sem igen múlta felül. Olyannyira nem, hogy sehol semmit nem írtam róla.
Elragadó a kinézete, a motorja meg minden. Az alapkoncepció az volt, hogy inkább olcsóbbat és majd én rendbe fogom szedegetni. Tényleg gyönyörű autó volt, az e46 coupe máig az egyik legszebb BMW, fekete színben, sárga indexekkel, és egy 2 részes BBS 17 collos garnitúrával nem tudsz nem beleszeretni. Ezt megfejelni egy merev kasztnival, sportosfűtőművel és a 6 hengeres motor tökéletességével... máig hiányzik kicsit.
Már eleve úgy vásároltam, hogy valami elektronikai baki miatt alapjáraton lelövi az egyik 1 hengert, és csak az újraindítás segített. Kicseréltem minden elektromos bizbaszt, vákuum rendszert stb. Elérte a típusbetegség, kiszakadt a hátsóhíd, sebaj ismerős megcsinálja. Eljött az ősz, a motor még mindig dadog, mehet a lakatoshoz. Mi elszaladtunk nyaralni Balatonra párom mindig működő, megbízható autójával és jött a telefon. Az a fránya hívás, ilyenkor retteg tőle az ember, de már lassan megszokom. Százezres hívásoknak nevezem ezeket, általában ennyivel ugrik meg a végösszeg a hívás végéig... na meg a vérnyomásom is. A mesterember magához hívatott, hogy inkább személyesen beszéljük át az autó jövőjét. Sajnos az autó több helyen megindult a szublimáció útján, nem javasolta a továbbiakat. Még semmi vészes, lecsiszolja , lekezeli, de 1-2 év és komoly munka fog kelleni neki. Mennie kell 
Persze ki akar megvenni egy dadogó, beteges autót? Nem sokan! (ugye milyen furcsa? 
) Na hát végülis mondhatni jó áron vitték el, csak 400.000 forintos bukást realizáltam. Nem eladásra készítettem fel, hanem a fanatikus beteg agyam mindig meg akar csinálni minden apró jelentéktelen baromságot.
Gondoltam 3 BMW után elég volt nekem a "Bavarian lifestyle", nézzünk valami tutibbat. A Lexusok irdatlan drágák a lefingott német prémiumokhoz képest. Valami reálisabbat akartam. Kisebb Audi, RS Octavia stb. Viszont egy igazi barom vagyok, és nem tetszettek maradéktalanul. Hiányzott a csend, a komfort, a tengernyi extra és a természetes erő. Kipróbáltam egy régi Audit, faternak bevált, nekem is befog. Barátnőm tetszését nem nyerte el, nem adta meg rá az áment.
BMW-t szeretett volna, és tudta, a lelkem mélyén én is azt akarok. Belegondoltam, hogy eddig az öreg csoffadt, visszatekert E39 volt a legjobb a sok közül. Egy szép novemberi reggel felkeltem, megnyitottam a hahut és megtaláltam. Persze már képen is látszott, hogy küszöb nincs, de tengernyi extra, 28-as motor, és olcsó árazás ellenben igen. Tipikus murvás kereskedés, tipikus nepperrel. Próbaút, hát van hiba, de semmi újdonság és semmi drága. Pofátlan alku és irány vissza Pestre. Ezzel már nem tervezek úgy, hogy ebből valami különleges lesz. A szükséges dolgokat megkapja, aztán kapja be Ha a fogyasztást nem nézem, egész jó kis autó. Persze rövidtávra egy nagymotoros automata tökéletesen megfelel, egyen vagy 14-16 litert. Jelenleg boldog a kapcsolatunk, a több millió forintnyi extra hiánytalanul működik, saját telefonszámmal rendelkezik az autó és megannyi finomság és micsoda erő.... Manuálban mennyivel jobb lenne az egész... automatát használjanak az öregek.
No de, nem csak nekem vannak kattanásaim. Barátnőm gyerekkori álma az R53, ismertebb nevén Mini Cooper S. 16 év hűséges szolgálat után a Polo-tól hétvégén megsíratás után megváltunk és megérkezett a családba a méregzsák két nappal ezelőtt. Már próbaúton hibát produkált, de az eladó ennek javítását vállalta, így ne minket terhelt. Nagyon pici, apró és könnyű autó ez. Érdekes, de 187 centimmel és 115 kg-val is elférek benne kényelmesen, barátnőm be tud még ülni mögém. A futóműve, motorja, mindene ámulatba ejtő és zseniális. Mondjuk legyen is az, ha 2x annyiba került, mint az üszkös, öreg BMW-m.
Számunka a Mini még teljesen ismeretlen terep, hiába BMW ez is. Várjuk a folytatást 
