A Logout blogom az online napló speciális változata. Ritka nyíltsággal írok a szarról, ami sokunk fejében hömpölyög. A lelki nyomorom alapját néhány mélyre ütő gyerekkori trauma adja, amik beleégtek az idegrendszerembe, akár a villámcsapás nyoma a testen. Vagy egy égési sérült is szörnyű, undorító, minek jött ide? Ez a blogom. És tudom, hogy van, akinek titkon pont ez ad erőt, hogy keressen segítséget, mert nem kell szégyellni a szart, amit nem is ő mért a saját fejébe!
Nem haragszom senkire. Tárgyilagosan szemlélem a szart és a traumák egyre abszurdabbak. Lehetetlen, hogy ez így ott akkor a bántalmazómnak normális volt... Pedig az volt, én pedig megvert állatkaként nyüszítettem... Boldog gyermekkor, életünk alapja.
Tehát le lehet szállni rólam, pontosabban, akinek nincs ilyen tapasztalata ne köszörülje rajtam a nyelvét, én se teszem ezt mással.