Kitakartam a polgári nevem, mert bár nem titkolom a személyazonosságomat, de direktbe nem akarom leleplezni magam. A Logout-on őrzöm a régi netes idők avatáros romantikáját. Ah, az ősidők. Amikor még én is fiatal voltam.
A bohém életöröm 2002 januárjában szórakoztató történetmesélős álom formájában feltört az elmém mélyéből. A saját nevetésemre ébredtem fel. Igen, a történet főszereplője az életet jeleníti meg. Milyen érdekes, hogy húsz évvel később, a 2021. november 5-én látott másik mágus figura viszont a halált.
Most egyszerre két sztori fut a fejemben, miközben a valós életemet is menedzselem és takarítom ki az elmémből a múlt salakját. Hah. A tél a rendrakás időszaka. Idén aztán maximumon pörgök. Tavaszra hulla fáradt leszek. Majd a napforduló új életre kelt. Addig meló ezerrel.
Egyébként nagyon nehéz élvezetesen felolvasni. A harmadik fejezet feladta a leckét, két hasonlóan nagy termetű, ötvenes fickó beszélget benne, és közben a leíró részek. Gyakorlatilag fél percenként kell hangot váltanom! Meg tudom csinálni, gyakoroltam, de majd mikor felolvasom, guvadni fog a szemem és feszülni/sírni a gégém. Azonban a bennem élő előadóművész remekül szórakozik. Oké. Megcsinálom. Tizennyolc fejezetből áll az első rész.
Közben a kreatív részleg a fejemben el kezdett dolgozni a második részen, aminek a munkacíme egyelőre: A mágus nyaral. Bár aztán lehet, hogy ez lesz a végleges is.
Nem kell innom, hogy fülig érjen a mosolyom.

Ui.: Itt található a hangoskönyv lejátszási listája.