Késő délután a napi sétám után kifáradva megálltam a könyvtárban kicsit pihentetni a lábaimat. Leültem az emeleten és elszundítottam. Szendergésemből egy fura szó ugrasztott ki, üzent a tudatalattim. Mivel emberekkel ritkán van alkalmam őszintén beszélgetni, ezért inkább önmagammal társalgok és odafigyelek a tudatom rejtett részének üzeneteire. Ami nem látható belőlem még számomra is izgalmas, izgalmasabb az életemnél. Olyan álmaim vannak, hogy nehéz azok után komolyan venni az életemet. Aminek egyedül a halál ad alapot.
Tehát megkaptam az üzenetet, ami fel is ébresztett. Mielőtt elfelejtettem volna, a mobilomon megnyitottam a fordítót és kiderült, hogy két külön szóról van szó, az egyiknek lengyelül a másiknak németül van értelmes jelentése.
Mivel hónapok óta pocsék a kedvem, és ki akarok lépni a jelenlegi szerepemből, megnyugtatott, hogy a tudatom mélye is úgy látja, a lezáráshoz érkeztünk. Mindent elengedhetek. Egész lényem egyetért a döntésemmel. Nincs is ennél jobb, amikor legalább önmagaddal dűlőre jutsz. Másokkal úgy is teljesen reménytelen közös nevezőre jutni.