Kicsit zavarban vagyok, hogy mennyire normális a négy működő phablet a közelemben. Mindegyiküknek megvan a saját feladata.
A Nokia 2.1 három éve van meg, butasága ellenére sok emlék kötődik hozzá és meglepő, de van egy-két jó tulajdonsága, amik miatt nem nyugdíjaztam: a sztereó hangszóró, fülessel is szép a hangja, masszív, és napfényben is látható a kijelzője. Fényereje csak picit gyengébb mint a Pixelé. A méretaránya kézre álló nekem és még pont nem akar kiborulni az ingzsebemből. Telefonként használom.
A Motorola E7 Power hálás igavonó, csak hamar kiderült számomra, hogy tizenhat centinél hosszabb készülékháza miatt borulékony. Kecsesen hátrabukna kezemből, amikor gépelek rajta. És a fényereje kevés! Nem látom a kijelzőt napfényben. Most csak itthon videókat nézek rajta.
A Samsung Galaxy Note 4 a klasszikus üzletember. Szívdobogtatóbb a Pixelnél, ami inkább bohém életművész. Sajnos gyári akkuja a végét járja. Minden tekintetben a tökéletes phablet számomra. Élmény kézben tartani. Örök kedvenc. A véroxigénszint mérője az extrája, ami a Covidos időszakban akár életmentő is lehet.
A Google Pixel 2XL villámgyors, kamerája tökéletes nekem, és szép a készülékháza. Ha nem zabálná az akkuját, fő telefon lehetne. Fotós megosztó.