Megjegyzés a cikkhez: Ki mire használja a személyi tenyérszámítógépét? Mert 2010 óta a mobilok nem telefonok, hanem egyre erősebb zsebkomputerek. És egy gyerekkori álmom megtestesülései. Ezért nekem egy fapados phablet se unalmas valami, hanem a technika gyöngyszeme és hitetlenkedve csodálom, hogy mire képes. Gyerekként pont ilyen eszközről álmodtam és álmomban a párnám alá rejtettem, hogy majd ott ébredéskor megtalálom. Nem volt ott. De sok-sok évvel később, amikor megvettem használtan a Sony Ericsson P800-ast... Oh, yes! Azóta pedig a PDA-mobil hibridek szinte megsemmisítő csapást mértek a hagyományos kialakítású telefonokra és tömegcikkeké váltak.

Nokia 2.1 és Motorola E7 Power, vagyis Lepény és Ottó, előd és utód. Vicces tény, de a 2.1 még mindig használatban van, mert kicsit jobb a hangminősége mint Ottónak, aki egyébként szinte mindenben jobb nála. Jelentős különbség van 1/8GB és 4/64GB között az utóbbi javára. A Nokián jelenleg csak negyven alkalmazás van, zömmel a Google appok, de ezeknek is a jelentős része ki van kapcsolva. Ha felhúzom a menüt, 20 ikon látszódik. Mire használom? Kihangosítva videónézésre vagy zenehallgatásra, utóbbit fülessel is; ébresztés; hangrögzítés; PDF olvasás; a Google appok közül: Chrome, naptár, Google Go. Értelemszerűen gond nélkül lehet telefonálni és üzenetet küldeni vele. Elviszi még a Messenger Litét, de azt töröltem, mert rajta van Ottón is, ami a fő telefonom, és dugig pakoltam alkalmazásokkal. Eddig minden akadás mentes és gördülékeny, pedig mindennel együtt 79 app van benne és csak néhány számomra fölösleges gyárit tiltottam le. Ottóval egyetlen gondom van, nincs beöltöztetve, így a hosszúkás formájával együtt kézben megtartani mozgó járművön necces. Eleve kényelmetlen gépelni rajta. A szilikontokban feszítő Lepényt szélesebb és alacsonyabb alakja miatt kényelmesen meg tudom támasztani az ujjaimon és sebesen tudok gépelni két hüvelykujjammal. Hát ez Ottóval nehezebb és stresszesebb. Nem is írok rajta túl sokat. Eddig nem ejtettem le, mert körültekintően fogom meg. Ha gyorsan kell valami, mondjuk az időre vagyok kíváncsi, Lepényt kapom elő. Nincs semmi baj két phablet "cipelésével", mert Ottó miatt kis oldaltáskát hordok, ugyanis a kis drága egyik zsebembe sem fér bele, mindenhonnan ki akar zuhanni. Ezért bőrtokba csúsztatva utazik a táskában. Lepény pedig hol együtt vele, hol az ingzsebemben ücsörög. Mostanra prímán megszoktam a phabletek óriási méretét, de a hosszúkás forma oltárira nagy kicseszés a nyugalomra vágyó felhasználóval. Nem praktikus. Miért?!

Természetesen Dr.Samu, gyári nevén Samsung Galaxy Note4 is itt van kézközelben. Sajnos az eredeti akkuja a végét járja. Nem bírja ki a napi használatot. Azonban gyakran használom az egészség alkalmazását. És maga a telefon egy ikon, a sztár. Élmény kézbe venni. Tutira lesz még egy Note a birtokomban. Nagyon egyedi széria.

Az asztalon itt van a bátyám exmobilja a Nokia 5. Kizárólag videó- és hangrögzítés a feladatai, mert napi használatot nem bír ki. Adtam neki pár napja egy utolsó esélyt. Nem megy neki. Hiába etetem kis power bankról. Gondolkoztam rajta, hogy szervizben akkut és jack aljzatot cseréltetek benne, de itt van Ottó, így nincs értelme költenem rá. Sőt már a Moto 5000mAh akkuját is kezdem kevésnek érezni. Áh, nem gyötröm egész nap szegény Ottót... Pedig zenehallgatásra nem is használom. Arra ott van Lepény.

És mi van Mikivel, vagyis a Xiaomi Mi9 Litével a tavalyi március best buy használtan vett mobilászával? A barátomnak adtam, hogy legyen neki egy korszerű és megbízható készüléke, amivel túrázás közben tud navigálni és szebb fotókat készíteni. Az üvegburkolata fantasztikus, nagyon elegáns mobil, de folyton a zöld gyári gumibugyijában van, hiszen nagyon csúszós. És én vágytam a szépségére, de nem akartam összetörni vagy lezúzni. Jó helyen van a barátomnál. Nincs semmi baja, tökéletesen működik.

Egyelőre nem tervezem gyarapítani a gyűjteményemet. Mindenhol mobilok... Szekrényben, asztalfiókban, kézben.