12.20. Karácsonyig 4 nap van hátra. Muszáj célra fordulni, és elszántabban haladni a kötelező ünnepi pontok kipipálásával. Ezért délután hattól este nyolcig megtörtem a bejglibe szánt diót. Kemény voltam, kíméletlenül csaptam le a kalapáccsal, repült szerte szét a dióhéj- és bél a szobámban, de nem álltam meg, az utolsó szemet is agyonütöttem. Bőségesen kiéltem agressziómat, és elégedetten sepertem fel a brutális tett szétszóródott bizonyítékait. A dióbelet bezacskóztam és beraktam a hűtőbe. Péntekig vár a sorára, amikor ledarálom, sűrű cukorsziruppal elkeverem, kandírozott narancshéj darabkákkal ízesítem, és megtöltöm vele a bejgliket. Nálam a diós a nyerő. Bár most olyan tömény dióillatban üldögéltem, hogy pár napig tutira nem tudok dióra gondolni. Jóból is megárt a sok.