"Nevetés.
- Mi olyan vicces?
- Semmi."

1989-ben a karácsonyi mozi a családdal a Batman volt. Tizenegy évesen néztem meg és persze nagyon tetszett. Pár nappal később megvettem életem első képregényét a zsebpénzemből. Addig Benedek Elek és a Grimm testvérek gyerekverziós meséin cseperedtem, és mentek is az alsó polcra, mert A GYILKOS TRÉFA olyan sztorit mutatott nekem, hogy kis túlzással egyből felnőttem. Amint Joker az anyaszült meztelen, gúzsba kötött Gordon felügyelőt hullámvasutaztatja... ööö elkerekedett szemmel bámultam ki a fejemből és kényelmetlen, hideg borsószemek gördültek le a hátamon. Sikerült kifognom ártatlan gyermekként az egyik leghúzósabb Batman/Joker sztorit.
A bejegyzés, vagy kritika, ahogy tetszik írása közben a 89-es film zenéjét hallgatom. Örök klasszikus számomra. Bármikor meg tudom nézni, főleg téli estéken hatásos, amikor oly hosszú a sötétség. Jack Nicholson eltért a képregényben megismert karaktertől, ettől még nyugtalanító gonosz karakter volt. (Nicholsontól a kedvencem a Ragyogás. Több mint tízszer láttam. Bármikor újranézős remekmű.)
Christopher Nolan trilógiájának láttam az első és a második részét. A harmadik már kicsit sem érdekelt. A másodikról írtam kritikát, abból egy részlet:

"Joker kiemelkedik az ellenfelek közül, mivel Batman torz tükörképe. Ők ugyanannak az érmének egyik és másik oldala. A különbség köztük, az egyik rendet akar, a másik káoszt. De mit érne a rendet kívánó a káosz ügynökének a ténykedése nélkül? Nincs nappal éjszaka nélkül. A közhely megjelenik jó néhány formában, kicsit megcsócsált falat már a film vége felé, amit egyre nehezebb lenyelni. De elviselem minden mennyiségben a jól ismert motívumokat, hiszen ezeken nőttem fel, ismerős mind.
Kivéve azokat, amiket a valóságból emeltek be. Ezekkel egy gond van, kilógnak a fiktív világból és a majdnem háromdimenziós kép remegni kezd, felolvad ott, ahová beszőtték a valóság elemeit. Miről beszélek? Kezdem a kevésbé erőteljessel, a kínai könyvelő figurájával. Szinte fel sem tűnik, hogy utal az Egyesült Államok függésére az ázsiai piacoktól. Ráadásul az egész kényelmetlenül lejárató, mert Lau gyáva. Aztán szegény gazfickót egy nagy pénzköteg tetejére ültetve elégetik a film írói. Kedves feloldása a szorongásnak...
Az aduász viszont a 2001-es trauma, és annak egyik hozadéka. A terrortámadás egyik folyománya a lehallgatási-botrány volt, de itt, eme fiktív világban az akció végén megsemmisítik az egész várost kémlelő rendszert, hiszen annyira fontos a bizalom. (Diszkréten somolygok a fotelbe süppedve, ennyire valósághű mozi, és annyira naiv, mint a legrégebbi képregények.)
Joker az egész városra kiterjeszti rémuralmát, és majdnem sikerül grandiózus terve, hogy alaposan bevágjon a jó emberek lelki gyomorszájába, de a nép szürke egérkéi és görbe utakon járó kandúrjai másként döntenek. Ez annyira hiteles megoldás volt...
Újabb szörnyű gond, hogy felüti fejét a személyi kultusz törpe változata. Igen, mert egy is lehet rendkívüli, még ha éppen nagyon gonosz is, és egyszerűen annyira rendkívüli, hogy agyonütni sem lehet. Vajon, ha a valódi rossz fiúval találkozna a nép valódi fia, nem lőné agyon a shotgunjával? Joker annyira gonosz, annyira zseniális, hogy emberfeletti, talán még a golyó sem fogja. Sosem hal meg, örökké él, akárcsak az ellenfele, a Sötét lovag. Még szerencse, hogy csak a képregényben léteznek, mert mindketten sült bolondok."

Nem voltam valami jó véleménnyel a filmről. Nem nyűgözött le szegény Heath Ledger zseniális játéka, mert tropára is mentek az idegei tőle, amit gyógyszerekkel próbált kúrálni.

Ellenben Joaquin Phoenixtől letettem a hajam. Nem nyomja fullba a kretént, mégis nagyon hihető a játéka. Az egész film a karakterére épül, de könnyedén viszi a nehéz témát. Pusztán a színészet miatt, amit mutat maximálisan érdemes megnézni a Jokert. Oké, furán fog hangzani, de a játéka annyira kiváló, hogy gyönyörűség volt nézni. Imádom a minőségi munkát. Ő 11/10. Ellenben a film csak 6+1/10.

INNÉT SPOILEREK MINDEN MENNYISÉGBEN!

Nem tudtam nem észrevenni a párhuzamot Arthur kényszeres nevetése és a nevető ember vágott mosolya között. Mindkettőt félreértik, és mindkét karakter kellemetlen helyzetekbe kerül a mások által rájuk mért tulajdonságaik miatt. Ez már alapból tragikus figurává tette számomra a karaktert. Itt még közel sem a képregénybeli "gonoszt" látjuk. Olyan keményen próbálkozik normális életet élni, hogy abba belesajdult a szívem. Nagyon sok pofon kell neki, hogy padlót fogjon. Nem a film nyitójelenete ütött először, hanem a buszos, amikor a szarság után próbál egy kis örömet vinni az életébe a kisfiú szórakoztatásával és a gyerek anyja lehurrogja és ettől rátör az ideges nevetése. A megtagadott icike-picike boldogság fájdalma teljesen átjött. Itt fogott meg Phoenix és indultunk el együtt a sötétség mélyére. Annyira érthetően fel volt építve a magába zuhanása, ahogy felmerül benne az öngyilkosság gondolata, amivel láthatóvá szeretett volna válni. A talkshow házigazda balfaszsága hozza ki belőle a mérhetetlen bánata mögött rejtező dühöt. Önsajnálattal vádolja meg. Miután mi is ott voltunk Arthurral a megaláztatások során pontosan tudjuk, hogy nem az önsajnálat beszél belőle. Ráadásul az apafigura mondja neki, aki elárulta azzal, hogy nevetségessé tette.
Aki úgy látja, hogy nincs jól felépítve a karakter megőrülése, nem igazán nézte értő szemmel/szívvel a filmet. És nem, idegrendszeri sérülése ellenére Arthur nem őrült a film jelentős részében! Abszolút tisztában van a betegségével, igyekszik kezeltetni magát, együttműködik a szociális munkással, próbál dolgozni, gondozza "édes"anyját. Mindent megtesz, hogy "normális" legyen, de olyan szinten szarik rá a társadalom, hogy tényleg megzakkan a traumák hatására. És szerintem a film végén a vicc, amin kuncog, hogy belátta, mekkora barom volt, hogy próbált normális lenni. Jokerré lett.
Jelenetek, amik különösen tetszettek, a már említett buszos, a képzelt talkshow szereplés, a képzelt barátnő jelenetek, amikből három van, a törpe kiengedése, a lépcsőn való leereszkedése táncolva (micsoda szimbólum, hiszen korábban láthatjuk kétszer is felfelé vánszorogni, ami a küzdelmét jeleníti meg a normális életért, és végül mégis leereszkedik...), a valódi talkshow szereplése, ami a film csúcspontja és számomra itt mega csillió beszarás szintű volt Phoenix játéka. Ráadásul itt tetszett nekem igazán a film fényképezése, ahogy közelről mutatják az arcát. De tény, hogy a véres mosoly az utolsó szíven döfése az empatikusabb nézőnek, amikor a boldogtalan, szomorú Arthur elfogadja a sötét megváltó szerepét.
Minden más a gazdagok vs. szegények demagóg blabla, a képregényes sztori elemek a kis Bruce behozása számomra totál érdektelenek voltak, le is húzták nálam a filmet. Nem ez volt a lényeg, hanem Arthur pokoljárása a nagyvárosban és megzakkanása. Ez pedig zseniális volt számomra.

Szerk.: Az eltelt napokban sokat gondolkoztam a filmen. A főszereplőnek tulajdonképpen melyik az igazi személyisége? Arthur vagy Joker. Melyiket hordja maszkként? Az anyukája kedvéért fenntartja a normalitás látszatát, kezelteti magát, és a kis figyelemért bohócként viselkedik. Csak nevettetni akar.
Amikor a nyilvános vécében táncol, hogy visszanyerje a lelki egyensúlyát, ami az egyik legszebb jelenet, a zene elkomorulása jelzi, hogy a tánc végén szembesül a személyisége belső magvával, Jokerrel. Amit féken tart a sok gyógyszer, az anyucihoz ragaszkodás, az álmodozás, a hit a stand-up karrierben. A társadalom nemtörődömségében egymás után letöri róla a béklyókat és szabad lesz az elnyomott gyerekkori traumák hatására létrejött Joker személyisége. Arthur, a maszk megsemmisül.
Észrevetted, amikor megöli Murray-t, a nevetése mennyire más, olyan könnyed. Végre szabadon lélegzik.

Tanulság: Arthur/Joker maradhatott volna a normalitás keretein belül, ha a társadalom nem olyan hülye és nem rúg belé, fordul el tőle, megadja neki a jogosan követelt minimális emberi törődést és figyelmet. Pech, hogy a társadalom rossz napja találkozik Arthur/Joker rossz napjával és a kettő létrehozza a bűn bohócát.

SPOILERES AJNÁROZÁS VÉGE

Abszolút nem voltam felkészülve rá, hogy egy képregényfilm lehet tömény dráma is. Persze az ajánlójából tudtam, hogy szomorú lesz, de ilyen mértékű karakterdrámára nem számítottam. Őszintén én már untam ezt a műfajt, a Marvel és a DC színes-pörgős filmjeit blődnek tartom, és már egyikre sem vagyok kíváncsi. Sorozatok közül találtam igényesebbet, pl. Doom Patrol. De a Joker minden téren mindent felülmúlt. Különleges darab. Önmagában kerek egész. Újra fogom nézni.
Plusz egy jó pont a filmzenéért. A számok és hangszeres melódiák egyaránt remekek.