Figyelmeztetés: Sikerült megdöntenem az egy blog bejegyzésre jutó lilaköd-pamacs maximálás rekordját! Ez egy világszám. Ha műszaki szakember vagy, fuss innen!
Az IT Cafén egy cikk fórumában egy mondat keltette fel a figyelmemet és ragadott blog bejegyzés írására. Igen, a telefonok picit drágábbak mint a tényleges eladási áruk, itt a környezeti terhelésre gondolok, mert bár csekély mennyiségben, de ritkaföldfémeket tartalmaznak, amik felett szinte teljes monopóliummal rendelkezik Kína, ami nem éppen emberbarát hely és igyekszik exportálni elnyomó rendszerét. (A sárkány étvágya megjött és falatozna a világból. Ironikus, hogy kelet gyarmatosítani szeretné a nyugatot. Ez egy másik téma, kalandozik az elmém...) Alapvetően is ki vagyunk szolgáltatva a "rendszernek". Ha valaki kiesik a társadalom mókuskerekéből, megdögölhet az út szélén a mai világban is. Ahogyan a tárgyainkkal bánunk, előbb-utóbb kiterjesztjük embertársainkra. Mindenre pusztán a szórakozásunkat/kényelmünket szolgáló dologként tekintünk, ami egyenes út a pokolba. Ezt egyébként megfigyeltem 2020-ban, a Covid első évében, amikor az emberek tisztára úgy mászkáltak a zöldben mintha plázában lennének. Picit sem tudtak ráhangolódni a természet maradékára. Az okostelefon az egyetlen technikai vesszőparipám, ami tényleg megdobogtatja a szívemet, és sanyarú sorsuk, a pazarlásuk elkedvtelenít. Csúcstechnika, amit szemétként kezelünk. Hmhm. Elvesztettem a fonalat. Később folytatom.
