Áprilisi írásom. Második közlés. Először a blogomba raktam ki. Blogtárs írása ihlette az itteni publikálását. Ez a téma sokszor eszembe jut. Sajnos nekem sem sikerült igazán hatékonyan visszafognom a fogyasztásomat. Jelenleg 1,8 Föld kellene az életmódom fenntartásához, vagyis bőven az egyik felélője vagyok a földi bioszférának. Ha pedig elfogy a természet, akkor tényleg csak a másik ember marad mint "erőforrás".
A fajunk a 20. században átlépett a természet erőivel vívott harcból az önmaga ellen folytatott háborúba. Jelenleg is zajlik a háttérben a világháború, egyelőre puhának nevezhető módszerekkel. Számítottam rá, de így is elképesztő látni, hogy hogyan épül fel a populációnkon belül a "tápláléklánc". Ez nem teljesen pontos kifejezés és egész könyv kellene a gondolatom kifejtésére, de a lényeg röviden, hogy a földi erőforrások elfogyásával, mivel azokat feléltük, a másik ember lesz a "nyersanyag". Egyelőre az adatainkkal kereskednek, amik egyébként a mi tulajdonaink, de világcégek adják-veszik azokat. Miközben fogyasztók vagyunk, termelőkké lettünk. Önként hajtottuk fura rabigába a fejünket. Ez lenne a fejlődés következő foka? Érdekes. Ahogy teret veszít a természet, és esély sem marad annak megismerésére, úgy szorul a virtuális világ határtalannak tűnő keretei közé az egyén. Csapdába esik. Tévedéseink listája hosszú. Magamat sem tartom tévedhetetlennek. Sőt. Azonban nem adtam fel egy fontos tulajdonságát az elmének, a kételkedést. Ezért elvárom tőled, hogy szállj vitába velem gondolatban. Nézd meg több oldalról az állításaimat. Használd az eszedet, hogy végre észlelni tud a valóságot, mert a valóság kerülése megfoszt annak lehetőségétől, hogy hatékonyan tudj cselekedni. Kb. csukott szemmel ködben tájékozódni robogó autóban ülve a volánt elengedve... Kész a katasztrófa. Pech, hogy az információ bőség inkább zajként hat és nehezíti a tájékozódást. Én sem látom át az egészet. Nyomaszt, hogy korlátozva vagyok. Azonban a meglévő tudásom alapján nagy bajban vagyunk. Először is hamis szabadság illúziójában tévelygünk. A második, hogy a technika megment minket. A harmadik, hogy léteznek erős emberek, akik tudják a tutit. Nem és nem. A vakságunkra, önbecsapásunk mértékére szomorú példát találtam a napokban. Mostanában népszerű fotótéma lett a virágzó repcetábla, hogy mennyire szép a természet. Akkor itt is elmondom, hogy egyetlen növényfaj mesterségesen életben tartott, vagyis műtrágyával és növényvédő szerekkel kezelt állománya egyszerűen természetellenes. Semmi köze a természethez. Bármennyire hihetetlen nem a bejegyzéshez mellékelt kép a pusztaság, sívó sivatag, hanem a repcetábla. A kígyósi pusztában még nyüzsög az élet. Nem hittem el, pedig ez a valóság, hogy Nyugat-Európa milyen szinten fajszegény. Ott már olyan mértéket ért el a tájfelélés, hogy pl. védett a mezei hörcsög.
Amikor teljesen felszámoljuk a természetet és ebben nagyon előrehaladtunk, végzetesen előre, akkor a másik ember lesz a nyersanyag. Ebben a korban élsz, ebbe szülsz gyereket. Jó, ha tudod.
Algieba oldala
