November ötödike óta tartó boldogság hullám még mindig visz magával. Egyetlen szó a jelszavam, ami a bejegyzés címe. Lerúgtam magamról a képzelt elvárásokat. Felszabadító érzés. Oh, meglepően kellemes és tartós. Táncikálva járok a munkába. Sőt bármikor táncikálok a kedvenc dalaimra és ha nagyon feszít a boldogság, ordítok. Hahaha. Mókás. Micsoda meglepetések érik az embert önmaga részéről is.
Aztán négyszemközt önmagammal, vállamra rakom a kezem és szembe nézek a sötétséggel.