A széles sávú, otthoni internet elérés felszabadított a tévéadók uralma alól, és egy gyermekkori emlék nyomán ismét felfedezhettem a japán meséket.
Hét évesen a moziban láttam A kis egyszarvú című egész estés japán rajzfilmet. Akkor kiderült számomra, hogy a japánok mesélési technikája vonzó számomra. Nagyon értik az emberi lélek működését. Bár az időnként felbukkanó szokatlan kulturális elemeikkel nem tudok mit kezdeni, de a világpiacra szánt meséikkel könnyedén azonosulok. A nagyon japán dolgokat meghagyom a japánoknak. Gondolok itt a testvérek közti szerelemre és egyebekre. Ezektől rendesen lefagy a kelet-európai, konzervatív elmém.
Azonban a kevésbé elborult japán mangákat és animéket kedvelem és becsülöm.
Három nagy kedvencem van a sok kisebb mellett: A Fullmetal Alchemist, az Ayashi no Ceres, és a Bleach.

Edward és Alphonse Elric: Fullmetal Alchemist

A képen a főszereplő testvérpár látható. Az anime az első részétől már megnyúlt az arcom és elgondolkoztam rajta, hogy tutira végig akarom nézni? Persze végignéztem, de abszolúte nem ajánlom "darálásra"! Rendesen lefagyasztott. Gyakorlatilag minden második részben meghal valaki. Bár a mellékszereplők háttere is jól ki van dolgozva és érthetőek a motivációik, de annyi szörnyűséget követnek el, hogy egyik hideg zuhany ért a másik után. Hiába vannak könnyedebb hangvételű epizódok, az egész animére ráborul a kényelmetlen igazság, hogy "halál ellen nincs orvosság".

Aya és Ceres: Ayashi no Ceres

A Ceres legendája egészen más témát jár körül, a nőiességet és az anyaságot. Szintén sokan meghalnak benne, de a hangulata kevésbé nyomasztó a végső tanulsága miatt.
Ha lehetne egy kötetben magyar nyelven megvenni, tutira megszerezném az ára ellenére, mert profin megírt, csodálatos mese. A mangát ismertem meg és olvastam el, az anime változata nem érdekel.

Ichigo és Rukia: Bleach

Két rendkívül komoly alkotás után igényem volt egy könnyedebb japán mesére is. A kard és harc műfaj egyik darabjával véletlenül ismerkedtem meg. Egy zeneszámot kerestem a youtuben és felfigyeltem az ajánlott videók között egy Bleach klipre. Rajongói alkotás volt, zúzós metálra a harcok voltak összeollózva. Hümmögtem egy sort, aztán rákerestem a Bleach szóra. Végül Ichigo miatt nézni kezdtem az animét. Bevallom, vonz a karakter egyik alapvető tulajdonsága, hogy ölni képes a szeretteiért. Persze szigorúan csak szörnyeket aprít fel és csak akkor, ha már a szörny nagyon megátalkodottnak bizonyult és elkerülhetetlen az elpusztítása.
A történet a harcokra van felépítve. Tulajdonképpen férfiaknak szánt rajzolt harc-pornó, amelyben a többi jelenet az átvezetést szolgálja két gigászi küzdelem közt. Szerencsére azért bőven akadnak benne más kötelező elemek is mint pl. a család, a barátok, szerelmi és bajtársi csipkelődés stb. A Bleach könnyed szórakozás, és elég gyakran pont erre van szükségem.

A Fullmetal Alchemistet tutira nem nézem meg még egyszer. Elsőre kiütött, azóta is fáj az ütés helye.

Az Ayashi no Ceresnek tényleg örülnék könyv alakban. Szívesen újraolvasnám.

A Bleach pedig mindig újranézhető.