SPOILER hegyek vannak a bejegyzésben. Csak ha láttad a filmet, akkor olvass tovább.

...

Ötször kellett megnéznem, hogy leessen, tulajdonképpen mi zavar a filmben.
Az empatikusabb néző saját magát vezeti meg, amikor jó szokásához híven kapcsolódni akar az adott mű fő karakteréhez. Ha egy kicsit nehezebb élete volt, egyből talál vélt kapcsolódási pontokat, és nagyon együttérez Arthurral. Hiba. A fickó totál kész van már a nyitójelenetben. Itt nem egy "jó" ember megzakkanását látjuk, aki aláhull az őrületbe, hanem egy emberi roncs coming outját. Egymás után veszíti el a normalitás látszatát fenntartó kapaszkodóit: munkáját, gyógyszereit, vicces(?) jó fiú szerepét, képzelt apa figuráit (Murray, Wayne).
Nekem az első jelenet, amikor elkerekedett a szemem, hogy a "jó" Arthur mégsem olyan kedves, amikor a szociális munkás belelapoz a naplójába, amiben sötét-bizarr dolgok vannak. Csak ezekről egyből átterelődik a figyelem a kulcsmondatra: remélem a halálomnak több értelme lesz mint az életemnek. Oh, mennyire szomorú, gondoljuk együttérzőn, meg is feledkezve a csúf fantáziálásairól. Kitaszítottnak látjuk, akit mindenki bánt a furcsa nevetése miatt. Esendő sérültnek véljük, akinek szurkolunk, hogy végre történjen valami jó vele. És milyen boldogok vagyunk, amikor a hármas gyilkosság(!) után benyit a "szomszéd lányhoz" és megcsókolja. Pedig Arthurnak nincs szüksége emberi kapcsolatokra, mert azokkal nem tud mit kezdeni, neki kizárólag közönségre van szüksége. Illetve fantáziálásai tökéletesen kielégítik, megtámogatják önérzetét. De mi is az ő "önérzete". Kicsoda Arthur valójában?
Érdekes, hogy elfogadja a betegségét, leírja, hogy mi a nehéz az elmebetegségben, hogy elvárják ne látszódjon annak. Tehát a társadalomnak untig elég, ha a bolond eljátssza a normálist és még a szociális munkás sem hallgatja meg, csak a munkáját végzi és a kötelező kérdéseket ismételgeti. Arthur a gyógyszerektől nem érzi jobban magát, pedig elege van a negatív gondolatokból. Miért van rosszul? Erre választ kapunk, mert hazugságban él, egy szerepet játszik. A film első felében ott van a képzelt Murray show jelenet, amivel saját egóját támogatja meg, a képzelt apafigura olyan önfényező dózist tol neki, hogy ihaj. Ezt én első nézéskor, de harmadikra is nagyon meghatónak találtam. Szívfacsaró volt. Azonban egész mimikája, amíg önmagáról beszél a nézőtéren roppant fura volt. Ahogy kisfiúsan felmondja a szerepét hamis önérzettől eltelve. Aztán lemegy a képzelt Murray hívására a színpadra, ahol egyenrangúnak érezheti magát az idoljával, elképzelve, hogy a showman az egész karrierjét odaadná egy olyan fiúért mint Arthur. Szép kis álom. Jól becsapott.
Viszont erősen elgondolkoztatott a karakter humortalansága, hogy képtelen a viccmesélésre. Elsőre arra gondoltam, hogy a depressziója miatt képtelen a humorra, aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem képes értelmezni a kulturális és szociális jeleket. Csak néz ki a fejéből a metrós jelenetben, amikor a részeg brókerek zaklatják a fiatal nőt. Fogalma sincs, hogy mit lát. És ettől kitör belőle a kényszeres nevetése. Abszurd számára a helyzet, de érzi a fenyegetést, amire reagál a benne tomboló agresszív őrület. Tulajdonképpen a metróban megláthatjuk az igazi személyiségét Arthurnak, amit csak megerősít a tükörbe nézése a nyilvános mosdóban. Kitárta szárnyait a ragadozó. Amit takargat "anyu szerető vicces fiacskája" szerepével. Hogy ezt milyen gyorsan ledobja magáról, amint megtudja, hogy Penny nem az anyja. Ott azért leesett az állam, hogy mégis mi a fene történik, Arthur kivégez egy magatehetetlen idős nőt, akit pár nappal korábban még odaadóan ápolt. Mert már semmit sem jelent neki. Itt azért az empatikus néző még tesz egy kísérletet önmaga becsapására, hogy Arthur bosszúból cselekedett, megtorolta a pokoli gyerekkorát. Nem. A szerepe omlott össze. És nagyon hamar túl is lép a dolgon. Viszlát, Penny! Abszolút felvállalja a rejtegetett személyiségét, az őrültet, Jokert. Én felszisszentem, amikor kivégzi Randallt. Felkavaró a brutalitása.
Ugyan játszadozik az öngyilkosság gondolatával, elképzeli, de nem teszi meg. Miért nem? Amikor már napok óta van pisztolya. Jelentőséget akar. És amint az igazi személyiségét éli meg, egyből nem akar meghalni, hanem pusztítani vágyik. Minden csak kellék neki. Mennyivel másabb az igazi Murray show mint a képzelt! Felrója a showmannek, hogy nevetségessé tette. Holott nem az lenne a bohóc feladata, hogy nevettessen? Oh, de Jokernek sosem volt célja mások szórakoztatása. Jelentőségre, figyelemre, a hatalomra vágyott. Ezért törleszkedett vélt fiú szerepében a "nagyember" Waynehez. És végül megkapja a lázadó nép rajongását.
Jó ember lenne Arthur Fleck? A körülmények áldozata? Megérdemli, hogy a tömeg a vállára emelve ünnepelje?