A jobb kezem látható a húgom készítette fotón. Éppen a szilveszteri töpörtyűs pogácsákat szaggattam ki. Az ünnepi időszakban konyhai ámokfutást rendeztem, mert én örököltem a nagymamáktól a sütikészítés ösztönös tehetségét. Senki más nem készítette volna el a hagyományos süteményeket a családból. Szerencsére a süti készítés számomra nem unalmas kötelesség, hanem élvezetes, lázas alkotás, aminek a jutalma a finom késztermék. Nyamm-nyamm. Kétségtelen, hogy lelkesen készítem és eszem a süteményeimet.

Ez egy ismerős kép, mert már egyszer kiraktam a blogomba, de a mostani cikkben is helye van. A bejglinél számos "banánhéjon" el lehet csúszni. A receptje egyszerű, de az elkészítése nehéz menet, és a töltelék víztartalmának a helyes belövése is külön figyelmet igényel. Rendre kireped egy-egy.

Hókiflit szinte nagyüzemben gyártottam. Nagyon egyszerű sütemény. Egyetlen egy trükkje van, hogy tényleg kell neki az egy éjszakás pihentetés hűvös helyen.

A juhtúrós pogácsa langyosan a legfinomabb. Egyedi ízét a juhtúró adja.

A töpörtyűs pogácsánál rendre a sózást rontom el. Mindig kevés sót rakok bele, de inkább legyen sótlan mint nagyon sós. Ugyan megkóstoltam a töpi krémet és megcsalta a nyelvemet, mert sósnak éreztem, aztán a kész pogácsákban mégsem érződött a sótartalma. De ennek ellenére az összes elfogyott.

A soros pedig a "mindent visz" süteményem. Utolsónak készült el, január elsején sütöttem meg. Szintén nagyon egyszerű, de nagyon csábító finomság. Közismert neve, négylapos krémes. A szalalkáli csomagolásának hátoldalán elolvasható a receptje.