Feltúrtam a fiókot, szekrényt és összeszedtem pár nyugdíjazott mobilt, amik az ágyon szétszórva hevernek. Van itt Motorola V3i almazöld színben, Nokia 6131, Samsung X160, amik kagyló kialakításúak, és a finn gyártó dizájn szériájából Nokia 7210, és egy mai napig működő Nokia C2-01, valamint néhány egyszerű Alcatel és a képen látható trió a múltból: Alcatel A1018s, Nokia 7650 és Siemens MT50.
Az első telefonom nincs meg, ami Ericsson GA628 volt. 2000-ből felejthetetlen élmény, hogy végre bárhol bárkit felhívhattam és engem is utolértek, akár a vonaton utazva. Egyébként jóval fiatalabban még gyerekként láttam az első hordozható mobilok egyikét, valamelyik táska méretű eszközt. Talán szintén Ericsson volt. Oh, igen, akkoriban Európa élen járt a mobiltechnológiában, a finn Nokia, a svéd Ericsson, a német Siemens, a francia Alcatel, a holland Philips gyártotta a mobilokat. Főleg a Nokia ért el elképesztő népszerűséget és milliós számban adta el telefonjait, de aztán az Ericssonnak is volt aranykora, amikor a Sonyval közös céget alkottak, és megjelent a legendás K fotós, valamint W zenei széria és ott voltak a P szériában kiadott okostelefonjaik is. A Samsung kagyló és csuszka vonalon tarolt. Rengeteg ismerősömnek volt valamelyik a gyártótól. Ami viszont nekem nagyon tetszett, mert mindig is vonzottak a furcsaságok, a zenei modell, az X830, ami bicska kialakítású volt. Ami viszont tényleg mindenen túltett, a Nokia 7280 volt a favoritom, amit sajnos nem tudtam beszerezni.

A régi reklám jól érzékelteti, hogy 2010 előtt a mobil nemcsak használati tárgy, hanem stílusos kiegészítő is volt. Pont úgy mint a szemüveg, ami egyszerre hasznos látásjavító és arcformára ható divat kellék. A mobiloknak volt stílusa és a hihetetlen változatosságuknak köszönhetően mindenki megtalálhatta a kedvencét. Elkeserítő, hogy a hagyományos kialakítású mobilok ultragagyik lettek. Pedig a Nokia legendás 6-os szériája, amiből a 6230 volt az egyik legnépszerűbb, megmutatta, hogy mennyire profi tud lenni egy nyomógombos mobil is.

2010-ben magam is érintőkijelzős mobilra válthattam volna, de akkor még ódzkodtam az Androidtól és nem is láttam értelmét a kijelző tapicskolásának. Maradtam a nyomógombos telefonoknál, hiszen bőven volt kínálat és egy csomó régebbi modellt ki akartam próbálni. Csak 2014-ben vettem "modern" okostelefont, ami 2018-ig szolgált. Tönkrement.
Sajnálom, hogy a mobilpiacot unalmassá tehette egyetlen egy készülék, aminek hatására a megmaradt gyártók üvegszendvics készítők lettek.

Kiegészítés: Nagyon vágytam néhány okostelefonra, amiket használtan se tudtam beszerezni, és van kettő, amiknek a mai napig bánom az eladását, mert egyedi és ritka készülékek voltak: Sony Ericsson P800 és a Nokia E60. Jó lett volna, ha lett volna: Nokia kommunikátor: 9300i, vagy E90, Siemens SX1, Motorola MPX200. Tetszettek még az N szériás okos Nokiák is, de azokat túl modernek találtam az életstílusomhoz mérten. Amik nem okostelefonok voltak, de mai napig hiányoznak: Sony Ericsson K800 és Sony Ericsson W910.

A három retro mobilt a jelenlegi phabletemmel, a Xiaomi Mi9 Litével fotóztam le. Hiba lenne okostelefonnak neveznem, találóbb a phablet. A telefon funkciója harmadlagos, sokkal fontosabb az internet, a közösségi alkalmazások, és a kamera. Nem telefon, kézi számítógép. A mobilok aranykora elmúlt, átvették az uralmat a nagy kijelzős tenyérgépek.