A jó győzedelmeskedő harca a gonosz ellen csak az egyik legnépszerűbb archetipikus sztori amit moziba öntenek, mert fundamentálisan mindenki vágyik valami nagy kihívásra aminek a túloldalán kincs vagy megmentett hercegnő áll.

Itt is vannak ízlések és pofonok. Az életednek egy olyan szakaszában jársz ahol más szeretnéd hogy legyen az egyensúly/felállás/arányok. Netalántán mélyen bele szeretnél nézni abba hogy az "élet szenvedés" mivoltát ki lehet-e fejteni valamilyen módon. "Jézus utolsó megkísértése"-t ajánlom megnézni kezdetnek.

Oppo find 7 astro black

Előttem van a mozdulat, ahogy magadra húzol a laposkövet, amely pizzakó, jó magyar langallót süt a Nap rajta, közben odakint, a fejed felett tombol a nyár, őrjöngenek a állatszereplői, viharfokozaton zúgnak a falombok, neked meg a szélvédett, szint alatti helyen könnyesek a katatón tekintetű szemeid, persze senki nem is láthatná ezt, hiszen sötét van ott.

Egy korai Denis Villeneuve-rendezés az én ajánlatom: A sivatag románca.

(#1) blade zte, mire ezt halandó olvassa, már teljesen máshol tart, érzelmi amplitúdókat szokott közölni ésvagy azok mentén elkövethető megfilozofálható vetületeit a létezésnek, nem folyamatosan fennálló állapot, sem nem segélykiáltások ezek az irományok részéről. Hercegnőt már Nintendóval is lehetett menteni.

Ó, a Rocketeer, kiskorom egyik kedvenc filmje. Azt hittem, a Requiem for a dream-ben szerettem bele Jennifer Conellybe, aztán kiderült hogy ebben is ő szerepel, úgyhogy igazából már 8 évesen bele voltam zúgva

@Algieba "Mennyi hazugsággal kábítanak minket, hogy ne őrjítsen meg minket a félelem, amíg felnövünk és a képünkbe mar a valóság vagy a hátsónkba, vagy eltöri csontunk... " Erről a Life itself jutott eszembe, amikor a nagyapa azt mondja az unokának, aki már rajta kívül mindenkijét elvesztette, és rákérdez, ő is meg fog-e halni: "neem, nem lesz több halál, kicsim".

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Ott van elszúrva, hogy a felnőtté(?) érett ember, aki szülővé is lesz elfelejt gondolkodni és empatikusnak lenni. Saját magával empatikus, a gyerek katalizátor a történetben csupán. Ha nem felejtene el, tudná, hogy az újszülöttnek minden vicc új, így a halált sem volna szükséges teherként a nyakába aggatni (tragédiaként tálalni), ostobábbnál ostobább hazugságokkal köríteni meg mégkevésbé. Komoly drámák forrása lehet persze, de az már egy felnőtt korban való, sok emlék és érzelem akár szövevényes szálainak való elvágódását jelenti, a gyerek kondíciója ez irányban viszont alapvetően rosszul van belőve, ezt állítom, mivel projektál a drága szülő. 1-2 gondolkodni és beleérezni tudó/józan paraszti észen alapuló pedagógiai vénával rendelkező akad csak, aki felülvizsgálja a néplélek adta, automatikus képleteket. Mindig fenn tudok akadni azon, hogy ennyire elfelejtődik a gyerekkor és hogy az átvettség van szinte csak kizárólag, ráadásul örökítve is, úgy az igazi.

Az én nagymamám is abban halt meg, de végig azt mondta nekem, h neki nem fáj semmije és egész jól van, és én meg is nyugodtam, közben pedig morfiumot adtak neki a fájdalmára mint utóbb kiderült. Szóval vannak dolgok. Arra nem emlékszem, h 13 évesen boldog voltam vagy sem. De többet kellett volna csajoznom igy visszagondolva.

Mi 11 Lite 5G 6/128 :)) Xiaomi Redmi Pad 4/128 GB, Laptop Asus Oled Vivobook 16GB/1TB " Azért vagyunk, h legyünk " by pusszycat

"A jó győzedelmeskedő harca a gonosz ellen csak az egyik legnépszerűbb archetipikus sztori..."

Nem véletlenül, de egy hőseposz csak azáltal válik igazivá is, ha van benne valódi kihívás és tragédia, sőt a hős bizonyos szinten meghal, mielőtt győzedelmeskedhetne. Mert áldozat nélkül nincs megváltás, akármennyire is szeretnénk ezt sokszor kihagyni a történetből.

Az olcsósított verzióját számos platform kínálja: popcorn filmek, játékok, s még olcsón megússza a világ azokat, akik ennyivel beérik, van nem kevés, amelyik játszmázik, csak hogy lefuthasson benne a kör, amit vázoltál, természetesen mindig a másik kárára. Valahogy ennek a szarnak a konstruktívba fordítása kimarad az oktatásból-nevelésből.