Nincs értelme a kisméretű modelleknek? cikk felriasztotta a majdnem elszunnyadt mobil frusztrációmat. Feltéptem a fiókot és kikaptam belőle a HTC-t és beüzemeltem. Nekem lehet bármilyen ficsőrje a lepénynek, amikor a legfontosabb szempont, hogy a hüvelykujjammal átérjem a kijelzőt. Nem kényelmes a Nokia 2.1-sel telefonálni és nem biztonságos a használata. Tele az apró zúzott kijelzős mobilokkal. Csak egy hajszálrepedés... Egyértelmű, hogy két kézzel használom, de oda a mobil mobilitása. Ha értitek, hogy mire próbálok kilyukadni.
Egy nem elhanyagolható szempont, hogy a lapos, széles forma a súllyal együtt instabillá teszi az eszközt a kezemben közeli fotók készítésénél. Egyszerűen beremeg. Ott izzadok, hogy sikerüljön a kép. A kompakt fényképezőgép esetén a direkt kézbarát forma segítségemre van. Nincs ilyen nyűgöm, pedig a kompaktom nehezebb a lepénynél.
Sajnos a gyönyörű Lumia 925-ösöm is szélesebb az ideálisnál. Nem érem át.
Olyasmi érzésem van a Nokia 2.1-sel kapcsolatban, mintha a GPS-t cipelném magammal. Azzal se telefonálok. Szóval tök jó, hogy a sokféle alkalmazással zsebkönyv méretű számítógépem van, de ez már nem mobil. Meg vagyok lőve.
A kis HTC teljesen elbújt az ingzsebben, szólt róla a kedvenc zenei válogatásom. Közben fogadtam vele hívást és én is telefonáltam gyorsan és könnyedén. Egy ilyen kis mobil szappannak modern kiadásban igencsak örülnék. Csak ne lenne elszállt ára!
Bármennyire hihetetlen, de semmiféle ingerenciám nincs tartalomfogyasztásra mobilon. Sőt kezdem károsnak tartani a figyelemelvonást. A telefon legyen mobil, ne egy számítógépnek álcázott monitorozó/kontrolláló rendszer.