Rájöttem, hogy pár milliméter is mennyit számít, ha a telefont egy kézzel szeretném használni. A Lumia 925 70.6 milliméter széles, míg a Huawei Y3 II 66.7. Nincs köztük nagy eltérés és mégis a Lumia már a kibillenés határán van, amikor egy kézzel próbálom használni. A Nokia 2.1-es teljesen két kezes mobil volt nálam, mivel a szilikon tokjában 8 centi szélesre hízott. (Zsebben tartani nem tudtam, a táskámban hordtam.)
Érdekes, hogy egyértelműen jobb kezes vagyok, de a telefont mégis inkább bal kézzel használom. Mivel a bal kéz nem domináns, elég ügyetlenke, így tényleg fontos a telefon szélessége. A kis Huawei használata maximális komfortérzettel jár együtt. A Lumia már szívatósabb. Muszáj jobb kézzel elővennem, kihúznom a tokjából, a ballal fogadni a hívást és jobb kézzel fülhöz tenni. Bonyolult. Ellenben a Huaweit csak kiveszem a bal zsebemből (nincs rucija), bal hüvelykujjammal fogadom a hívást és teszem a fülemhez. Semmi gond. Gördülékeny a hívásfogadás. Közhely jön, de a mindennapos lóti-futi során nincs idege az embernek tötymörögni a telefonnal, még ha az adott modellt imádja is mint én a Lumia 925-öst. Királynőnek becézem, az íróasztalon puha kendőn pihen külön helyen. Szegény Huaweire ráraktam a jegyzetfüzetemet... És még kijelzőfóliája sincs. Ez a kis alap ketyere teljesen munka mobil nálam. Bár nem ütöm-vágom, de nem is tutujgatom. Használati tárgy. Meglepően jó az egyszerűsége és régebbi kiadása ellenére. Abszolúte olyan érzés a használata mint egy régi, megbízható nyomógombos mobilnak. Bár okostelefon funkciói is hibátlanok, de tényleg egyszerűbbnek érzem, nem oly kifinomultnak mint a Lumiát. Pedig az utóbbinak halott a rendszere és állnak le sorban az okostelefon funkciói, mégis a prémium megjelenése okán többnek látom. Jópofák és csalókák ezek a szubjektív benyomások. A valóság talaján futkosva és tapizva a mobilokat, a Huawei Y3 II a jobb használati tárgy.

Megjegyzés: Nem vagyok technokrata, hidegen hagynak a kütyük. Legyen egy laptopom, amin írni tudom a cikkeimet, egy fényképezőgépem, amivel képeket lövök a cikkekhez, és egy telefon, amin elérhető vagyok, ha nem az íróasztalnál ülök, hanem a terepen járok. Viszont az okostelefon a gyenge pontom. Egy gyerekkori álom miatt. Kb. 10 éves lehettem, és apám menedzser kalkulátora ihlettet, tenyérnyi eszközt láttam az álmomban, aminek színes kijelzője volt, rajzfilmet nézhettem rajta, rajzolhattam rá, és szólt belőle a rádió is, de akár a számológépével számolhattam is. Álmomban mindig a párnám alá raktam, hogy majd ébredés után is ott legyen. Sosem volt. Mostanra brutális kézi számítógépek a drágább okostelefonok, de az alap mobilok is elképesztőek és bőven tudják, amit gyerekként megálmodtam. Ezért gyengülök el tőlük. Ezért van, hogy egyes modelleket rajongva hordozok a tenyeremen. Ha volt gyerekkori álmod, ami megvalósult, akkor tudod, hogy mit érzek.