A szálaskalapú nyálkásgomba a lucfenyő és jegenyefenyővel társuló gombafaj, így a magashegységi lucfenyvesekben érzi igazán jól magát, ott találja meg a fapartnereit és a létfeltételeit.

2013-2019 között több természetismereti túrát vezettem az Erdélyi-szigethegység erdőiben önszorgalomból. Ezekért pénzt nem kaptam, aki akart "egy kávéra meghívott". A túrák célja a természet értékének a bemutatása volt, hogy feltámadjon a többiekben is a megóvásának a vágya.

A bejegyzésben szereplő képeket 2016 kora őszén fotóztam a Bihar-hegységben. Amikor erre a patak fotóra került sor az újraszerkesztés során, majdnem kiégett a szépérzékem a túlterheléstől. Most is borzongok. Gyönyörű. Ilyen a természet. Ezt pusztítjuk el.

Amikor 1000 méter alá megyünk, 900 környékén járunk, akkor bükk elegyedik a fenyők közé. Az elegyes erdő az aljnövényzetével és gombáival, zuzmóival, moháival, páfrányaival együtt olyan ökoszisztémát alkot, aminek jóval nagyobb az értéke az eladható faanyagénál. Sajnos pusztába kiáltott szó minden fotóm és írásom. A pusztításunk megállíthatatlan.