2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Túranapló - 2. (képtelenül)

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Pilisszántó - Pilis-tető - Vaskapu-hegy - Gombás-barlang - Jóreménység-barlang - Pilis-barlang - Szopláki Ördöglyuk-barlang - Vaskapu-szikla - Pilis-tető - Pilisszántó

Sziasztok!

Még a hét elején kaptam egy e-mailt egy túrázós levlistára, hogy ma, azaz 2013. június 9-én a Pilis-tetőre és környékére szerveződik egy túra, gondoltam nosza, már nagyon mehetnékem volt ki a városból.

Sajnos képekkel most nem tudok szolgálni, öcsémnek kellett a fotóapparát - természetfotózás gyakorlaton volt.

Reggel 9-kor volt a találkozó az Árpád-hídnál a buszállomáson, innen telekocsiztunk Pilisszántóra. Itt két csoportra oszlott a társaság, én a másodikban voltam. A falut az északi oldalon hagytuk el, pár száz métert mentünk az autóúton, majd balra tértünk be a piros jelzésre, az erdőbe. Ezután balra a zöldre, át egy sorompón, és nekiindultunk a szerpentinnek. Érdekes volt, ahogy minden kanyarban egyre jobban kinyílt a panoráma - részben ezért ezen a szakaszon botrányosan lassan haladt a csapat, illetve kb 50 méterenként kellett megállni fényképezkedni (szerencsére ez a lelkesedés a tető után alábbhagyott). Egyébként főleg elöl mentem, gyakran hallótávolságon kívülre távolodva, élveztem az erdő magányát.

A Pilis-tető füves oldalában aztán jött az igazán szép kilátás, alattunk, Pilisszentkereszt, Pilisszántó, előttünk a Hosszú-hegy, a távolban a Kevély, a Hármashatár-hegy, még a Megyeri-híd is látszott. Mivel tudtuk, hogy lemaradásban vagyunk, a csapatot továbbindítottuk egy jelzetlen úton a Vaskapu-hegy felé, míg mi Zolival (a mi csapatunk kijelölt vezetője volt ő) megkerestük a - lezárt - geodéziai tornyot, majd kicsit kocogva behoztuk a lemaradást.

A Vaskapu-hegy tisztásán térdig érő fűben vágtunk át (utána kullancsmustra - egyébként itt a két csapat újra egyesült), majd egy sziklás, vízmosásos úton mentünk tovább a pilisi barlangok felé. Maguknak a barlangoknak (Gombás-, Jóreménység-, Pilis-barlang) a felkutatása némi kalandozást kívánt a meredek, sziklás-avaros hegyoldalon, de mindenki épségben megúszta. Később az út mellett meglett a Szoplák-barlang is.

A piros keresztre tértünk rá, majd a pihenőnél (ahol az esővédő-kunyhóba hajléktalanok települtek be) tettünk egy kis kitérőt Döme halála (az illető erdész volt, aki felmérés közben hunyt el, emlékét kereszt és rajta kis fémtábla őrzi) és az Ördöglyuk-barlang (a mai leglátványosabb, szintre függőleges kürtő, körbe van kerítve) felé. Vissza a pihenőhöz, a kunyhó melletti jelöletlen úton indultunk tovább.

A következő kereszteződéshez érve újra kétfelé vált a csapat: az erősebbik fele bevállalta hogy a Vaskapu-szikla felé újra felmászik a csúcsra és a szerpentinen megy vissza, míg a többiek szintben, a zölddel párhuzamos jelöletlen úton térnek vissza a kiindulási pontra - nem is kérdés merre indultam :)

A Vaskapu-sziklához jó kis szuszogtatós kaptató vezet, figyelni kellett a balra letérő ösvényt - a valamikori lépcsőfokok mára teljesen erodálódtak, csak a fa keretek jelezték hogy itt valamikor kicsit egyszerűbb volt a kapaszkodás. A sziklánál két sziklamászóval is találkoztunk. Kis pihenő, nézelődés (innen jól látszott Dobogókő), és már indultunk is tovább, felfelé, igen nehezen kivehető ösvényen.

Kis kerülővel, újra a kullancsos-réten (én adtam neki ezt a nevet :) ) átvágva jutottunk vissza a Pilis-tetőre, ahonnan szinte azonnal indultunk is tovább, lefelé a szerpentinen (az első két nagy kanyart levágtunk a kerítés mellett.) Szépen visszasétáltunk a korábbi nyomainkon - félúton találkoztunk 4-5 nagy terepmotorral - bár szerencsére éppen pihenőt tartottak, mégis, szerintem nem ide valók ezek a gépen, a sorompó sem véletlenül van a hegy lábánál...

Lent a könnyebb utat választó csapat már várt minket egy árnyékos vendéglátóipari egységben :)
Kellemes túra volt, nagyjából 20 km, 1100m szintemelkedés - bár nekem kicsit lassú, ezt részben ellensúlyoztam a rendszeres előrerohanásaimmal :) Szinte végig világos, oszlopcsarnok-szerű bükkösben mentünk, szeretem az ilyen erdőket a burjánzó, élénkzöld aljnövényzetükkel. Az ösvények nagyrészt nehézkesen járható, sziklás, vízmosásos, otthagyott farönkös-gallyas fajtából voltak, a talpam azért meg is érezte ezt a végére.

Ja és még egy apróság, a túra "főleg szingliknek" címszóval volt hirdetve amolyan ismerkedés- jelleggel. Nos, várakozásaim beteljesültek, kb 10 évvel lógtam ki lefelé a társaságból - ez, és az állandó magasröptű beszélgetések a párkapcsolatokról volt a másik oka, amiért rendszeresen hallótávolságon kívülre "menekültem" :) Hat órakor hazaindultunk, hétkor már itthon voltam és keresgéltem a potyautasaimat (3-an voltak: has, vádli, comb...).

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.