La Habana, Cuba 1971-1972.
Apukám állatorvosként az akkori "Teszkó"-n keresztül állást kapott az akkor baráti országban Kubában.
A két éves kiküldetést csak akkor vállalta, ha a család is vele tart, így kerültünk ki Havannába.
Házunk a 30-ik utcában, a Miramar kertvárosi negyedben volt, ahol két kubai családdal és egy a mexikói nagykövetségen dolgozó idősebb házaspárral laktunk egy épületben:
A szomszédokkal: Manolo, Jorge, Maricela Barrera, Salome, Luisito--> bohóckodott, mint szinte mindig. A kőkemény jegyrendszer ellenére általában vidámnak tűntek. Nyilván az önmagában egy rang volt, hogy a kertvárosi részben volt a lakás, mert az Óváros kis utcácskái lepukkantak és koszosak voltak, a nagy tereket kivéve.
Tesómmal az ebédlőben:
Minden nap bármennyiszer le lehetett menni az ú.n. hátsó szolgálati csigalépcsőn a hátsó zsebkendőnyi kiskertbe, ahol azért banánpálma, mangófa, meg annóna gyümölcsfa is volt, így lehetett a reggelit kiegészíteni. Ennek a banánnak nem mostani Tesco-s íze volt, erre határozottan emlékszem.
A hátsó lépcsőn jött fel naponta a tejesember és két üveg tejet tett le az ajtóba. Hangosan kiabálva jelezte jöttét: Lechero!
Apukám ezzel a kis fehér bogárral járt Matanzas megyébe dolgozni, és csak hétvégeként láttuk:
A Quinta avenida, ahol naponta megfordultunk a suli felé.
Az általános iskola 3. osztályát ott végeztem a kubaiakkal együtt. Tanító nénink, és az osztálytársak:
Már akkor "UPC"-s voltam, mert a kubai úttörő igazolványomban ez a bejegyzés is olvasható volt.Lehet találgatni, mit jelent a rövidítés? 
Nagyon beteg voltam minden esős évszakban, mert a mindennapi eső, felverte a vöröses talajport, ami mint a szilikózis lerakódott a tüdőmben, így asztma gyógyszerrel kellett a hörgőgörcsöt oldani.
Amikor jó idő volt, meghódítottuk tesómmal Kubát:
A betegségem miatt néhány hónappal hamarabb haza kellett jönnünk Kubából, és azóta sem tudtam visszamenni. Nekem nagy-nagyon jó élményeim vannak az asztmás fulladások ellenére is!
A bakancslistámon mindössze egy dolog szerepel. Kubába, Havannába, és a 30-ik utcába még egyszer visszautazni.
Ma van május 2-án az 58-ik szülinapom, és remélem, hogy jövőre 59 évesen már ismét Havannába lehetek. 
(Folyt köv. tengerpart, Soroa, egyebek.)
.
Persze jobb későn mint soha. 
