2019. május 22., szerda

Gyorskeresés

Nem Elmélkedés

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Sokáig gondolkodtam, mi az amit szeretnék.
Nem értettem miért nem sikerül megkapnom, de vágytam rá.

Próbáltam a magam módján megszerezni, de rá kellet jönnöm lehetetlen.

Amikor megízleltem, kiderült miért nem lehetett az enyém előtte.
Egy szimpla vágy, eljuttatott odáig, hogy felismertem, az vagyok akit felismerek azokon a dolgokon keresztül amik ingerként érnek. Nem egyszerű, nem én nézem a filmet, hanem az néz engem.

Most hogy megkaptam amire vágytam rájöttem, hogy nem biztos hogy okos ötlet volt erre vágyni, mert mindennek vége egyszer.

Visszatérek azon önmagamhoz aki nem latja tükörképet, de az új énem tudja, hogy ott van. Frusztráló és elkeserítő.

Ezzel együtt élni lehet, de a vágy megint ott van.
Sajnos ezen a módon egy önellentmondásba keveredtem magammal, így már nem tudom mit szeretnék.

Szomorúan tekintek körbe, és irigykedem, sok variáció van, de lehet az enyém a legrosszabb.

Tudom, létezik, megtapasztaltam, de nem tudok ellene semmit tenni, hogy eltűnjön.

Az apropója

Hozzászólások

(#1) BoB


BoB
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

You may corrupt the souls of men, but I am steel. I am doom.

(#2) Agyturbina válasza BoB (#1) üzenetére


Agyturbina
(tag)
LOGOUT blog

Akkor leírom számodra is érthető nyelven hiszen a drogok nem engedik, hogy megértsed ;] :

Sokáig gondolkodtam miért nem tudok szeretni, vágytam rá, de nem tudtam sehogy sem megszerezni, hiszen lehetetlen.
Amikor a legkevésbé számítottam rá megtörtént. Persze először nem úgy ahogy gondoltam, de ez felforgatta a világképemet, és rengeteg dolgot megértettem.

Mire ráeszméltem kb 4 ev távlatából mar sajnos múlni kezdett az érzés, de tudtam, semmit nem tehetek ellene.

Ekkor gondolkoztam el azon, vajon biztos jó ötlet volt erre vágyni?

Latom a többieket, kb tudom hányadán állnak, kik csak a logikai oldalon állnak, vannak akik megtapasztaltak, es vannak akik sosem voltak logikusak, es meg az ezernyi átmenetet kombinációt.
De magam mar nem latom magamat úgy ahogy azt én szeretném.

A lényeg el vonatkoztatásán dolgoztam, és érdekelt, hogy valakinek feltűnik-e miről írtam, be tudnak-e helyettesíteni.

A válasz mar megvan :R

A szükségletek lettek a célok, és a célok szükségletek lettek.

(#3) UnA válasza Agyturbina (#2) üzenetére


UnA
(Korrektor)

A boldogság egy olyan vágy, ami képes megnyomorítani az embereket, mert a feleslegesen magas vagy elérhetetlen elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben.

(#4) Agyturbina válasza UnA (#3) üzenetére


Agyturbina
(tag)
LOGOUT blog

A boldogtalanság ugyan erre képes.

A szükségletek lettek a célok, és a célok szükségletek lettek.

(#5) UnA válasza Agyturbina (#4) üzenetére


UnA
(Korrektor)

De a boldogtalanság elég ritkán szokott a célok között szerepelni az emberek életében ;)

(#6) Vesporigo


Vesporigo
(fanatikus tag)

Erről az alábbi idézet jut eszembe:

"Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké."
(Dan Millman - A békés harcos útja)

(#7) Agyturbina válasza UnA (#5) üzenetére


Agyturbina
(tag)
LOGOUT blog

Azt gondolnánk ez igaz, de ha belegondolunk, akaratlanul is célunk, hiszen a boldogságot nem jól definiáljuk, hiszen sok ember azt gondolja boldogság=feleség=gyerek és így tovább.

Úgyhogy szerintem sokszor igen is a boldogtalanság válik célunkká :R

A szükségletek lettek a célok, és a célok szükségletek lettek.

(#8) UnA válasza Agyturbina (#7) üzenetére


UnA
(Korrektor)

Jajj :)

Egyrészt, ha a boldogságot külső célokhoz igazítod, az sohasem lesz az, másrészt pedig ilyen béna logikai levezetéseket légy szíves máskor ne írjál :D

(#9) Agyturbina válasza UnA (#8) üzenetére


Agyturbina
(tag)
LOGOUT blog

Én kerek elnézést :R

A lényeg, ha nem tudod mi a boldogság, akkor kitűzheted célodnak a boldogtalanságot :P

Ez már jobb?

A szükségletek lettek a célok, és a célok szükségletek lettek.

(#10) Vesporigo válasza Agyturbina (#9) üzenetére


Vesporigo
(fanatikus tag)

Nem ismerheted a boldogtalanságot, ha nem ismered a boldogságot is. :) Ahogy a fényt sem ismerheted a sötétség nélkül. Mivel ha az alapállapotod lenne a boldogság (vagy a boldogtalanság), nem tudnád mihez viszonyítani. Sőt, talán fel sem tűnne neked az állapotod, mert nem tapasztaltad meg ez ellentétét. Csak természetesnek vennéd, hogy vagy, az érzéssel nem lennél tisztában. Ha viszont megtapasztalnád az ellentétét ennek az állapotnak, akkor már tudnád mihez viszonyítani. Tudnád, hogy valaha boldog/boldogtalan voltál. Ha boldog voltál, görcsösen próbálnál visszatérni ahhoz az állapothoz. Ha pedig boldogtalan voltál, de most már boldog vagy, görcsösen ragaszkodnál ehhez az állapothoz, hogy el ne veszítsd.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.