Mivel egy agglegény sem feltétlenül tud főzni, mielőtt agglegény lesz (persze, ha eleve így indul neki az életnek az más), ez is olyan, mint amikor valaki saját háztartást indít (különköltözik a szüleitől). Valahol el kell kezdeni és ezek nyilván először a receptek. Hogy családi, vagy szakácskönyv, vagy netről vadászott, az valójában mindegy.
Családi recepteknél sem mondják meg, hogy miből hány gramm kell, próbálod azt az ízt elérni, amit megszoktál. Valójában a többivel is így van. Hiába vannak meg a mennyiségek, lehet, hogy csalódsz, de fontos felismerni, hogy nem a recept hibás, csak kicsit igazítani kell rajta, hogy neked megfeleljen. Teljesen nyugodtan lehet változtatni az arányokon.
Persze ez a süteményekre nem feltétlenül vonatkozik, az szó szerint más tészta. 
Hirdetés
Szóval az első lépés, amikor a receptekből már tudsz olyat főzni, ami neked ízlik. Ehhez már igazítani kellhet a fűszerezésen. Elindulni nehéz lehet, de ezt a szintet elérni igazából mindenkinek megy, ha kicsit akarja.
A második lépés, ha nem esel kétségbe, ha valami hiányzik és vagy megfőzöd úgy, vagy megpróbálod valamivel helyettesíteni, ami van otthon. Ehhez először kellhet némi merészség és lehetnek nem tökéletesen sikerült ételek, de nagy baj nem lehet. Valójában az emberek 50% már ezt a szintet sem éri el teljesen (helyettesítés).
Harmadik lépés, amikor egy recept már csak kiindulási alap és szabadon variálod a meglévő alapanyagok, vagy az aktuális hangulatod alapján. Szerintem innentől lehet azt mondani, hogy szeretsz főzni, mert ha szeretsz, akkor nem félsz kísérletezni. Na, hát itt már lehetnek félresikerült kreációk is, de mint mindent ezt is tanulni/tapasztalni kell.
Negyedik lépés, amikor már a korábban tanultak alapján teljesen szabadon főzöl. Ebben az is benne van, hogy amikor megveszel valamit, még nem tudod, hogy mit készítesz, de mire hazaérsz, már van 3 ötleted. A másik, amikor több különböző recept alapján raksz össze valamit. Illetve az is, amikor nincs otthon szinte semmi, de abból is összeraksz valami finomat. Valójában, ha van egy kis affinitásod és kedved is, ezt simán meg tudod lépni, de a valóságban az emberek 10%-a jut el idáig.
Minden, ami ezen felül van, már a profi chef-ek játszótere.
Szóval, ha a szabályokat követed, akkor az első szintnél megragadsz. Ami persze nem baj, mert sokan még erre sem hajlandók, viszont megfosztod magad a változatosságtól. Szerintem a főzés elsajátításának az alapja a szabály, de a lényege a szabadság. Szabad, sőt kell is kísérletezni. Hogyha nem így lenne, még mindig nyers, minden nélkül sült, vagy főtt ételeken ennénk.
Ez már túl van azon a határon, amit a főzés szabadságába bele lehet érteni 
