2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Fiio X5 a második generáció - Élménybeszámoló

Írta: | Kulcsszavak: Fiio . Fiio X5 . iBasso . DAP

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Először is szeretném megköszönni a fiio.hu - nak, hogy biztosított számomra egy demó példányt, így kiszélesítve azon lejátszók tárházát, melyek megfordultak nálam.

Kézben.

Megszabadulva az egyébként igényes, de minden extrát nélkülöző csomagolástól egy nagyon szép holmi érzetét keltő lejátszót tarthattam a kezemben.

Szálcsiszolt alu mindenhol, kerek formák, csillogó gombok. Csak pár órát volt nálam az első generációs lejátszó, de annál ez a második generáció láthatóan kisebb, és kifinomultabb kidolgozást kapott. Dizájnon nem sokat fejlesztettek, maradt a nagy tárcsa középen, hasonlóan kicsi kijelző, itt nem igazán történt lényeges előrelépés.

Kapunk a lejátszóhoz, egy szilikon tokot is, ennél piros pont, hogy a különböző csatlakozó felületeket portakaróval is ellátták. Maga a tok nem különösebben esztétikus, tokban olcsó külsőt kap az amúgy esztétikus lejátszó. Sajnos itt nincs szép bőrtok, mint mondjuk az AK lejátszóknál. Bár azok nem is ebben az árszegmensben érhetőek el.

Csomagban még megtalálható néhány, karcvédő fólia is, bár ezekkel senki nem szeretné elrondítani a lejátszót.

Első bekapcsolás.

Belső tárhely nincs, de van egyből két darab microSD kártya slot, melyekbe egyenként 128 Gb-os kártya helyezhető. Kicsit figyelni kell a kártya behelyezésénél, mert a slot nem ér a nyílás végéig, kicsit beljebb helyezkedik el. Én majdnem a slot alá dugtam be a kártyát elsőre, de egy kis odafigyeléssel ezzel nem lehet gond.

Bekapcsolás nagyon gyors, egész hamar elindul a lejátszó, majd elkezdi végignézni a fájlokat. Ez az esetemben egy 128 Gb-os Sandisc ultra kártya mellett eltartott pár percig, de ezt szerencsére nem kell csak egyszer végigvárni. Ha nem akarjuk végigvárni a procedúrát ki is léphetünk belőle, de akkor bizonyos listák nem lesznek elérhetőek.
Aki már látott iPod classicot annak egy kicsit utánérzés lehet a középen elhelyezett tárcsa. Sajnos itt szó sincs touchos navigálásról, egyszerűen a menüben tudunk navigálni vele, zenék között tudunk keresgélni, a tárcsa tekergetésével. Egyébként ez a része egész korrekten van megoldva, bár kicsit szokni kell. Magam részéről én a képernyő tapizásra nagyon rászoktam, és kicsit hülyén éreztem magam, amikor rájöttem, hogy itt bizony nincs semmi tapizás a képernyőn, tessék használni a gombokat.
Első indítást még megelőzte nálam egy firmware update, ahol a legfrissebb Fiio által elérhető szoftvert használtam volna, de kiderült, hogy csak FAT32-es micro sd-vel működik a dolog. Itt nem örültem annyira, mivel nem volt a háznál csak a 128-as exFAT formátumban. De kis utánajárással azért szereztem egy szabad microSD-t, és a frissítés innentől már gyerekjáték volt.

UI használata.

Legkönnyebben használható UI (Felhasználói felület), amivel idáig találkoztam az Astell & Kern lejátszókban volt, letisztult és nagyon egyszerű, bárki által szinte azonnal megérthető. Fiio-nál viszont kézikönyv nézegetésbe torkollott a dolog. Elég sok mindent okosan kezelnek, és szinte mindenre van gomb a gyors eléréshez, de lehet a tapizós, okostelefonozós elkényelmesedett felhasználónak, mint én, nem lesz egyértelmű, hogy mi, hogyan érhető el, hogyan működik. Első ilyen volt az, hogyan tudom lezárni a lejátszót, ugyanis nincs képernyő lezáró gomb. És azt sem értettem, miért nem tudok előre hátra léptetni kikapcsolt képernyőnél egyik előlapi gombbal sem. Aztán kis olvasgatás után már megértettem, hogy a hangerő szabályozó gombokig lehet lezárni a lejátszót, a képernyő kikapcsolásával, és innentől a két hangerőszabályozó gomb funkcionál léptetésre is. Hosszú nyomvatartás mellett léptet ilyenkor. Szoftverből a lezárás szintekből három profil érhető el, ezekkel állíthatjuk be, mely gombok legyenek aktívak, ha a készülék kijelzőjét lekapcsoljuk. Maga a szoftver elég tempós, nem nagyon kell várni semmire, egyedül az előlapi tárcsánál éreztem azt, hogy néha reagálhatna gyorsabban, pontosabban is. De különösebben nem találtam kivetni valót a szoftver oldalon. Minden működik, ahogy kell. Külön piros pont, hogy deep-sleep módba rakva a lejátszót villám gyorsan bekapcsol, és onnan folytatódik a lejátszás, ahol abbahagytuk. Ezt szívesen láttam volna más lejátszóknál is.
USB-DAC ként is minden rendben volt, JRiver szoftverrel nagyon jól kommunikált a lejátszó, bár még mindig kell drivert installálni, hogy igénybe vehessük a funkciót. Apró kivetnivalót azért találtam, valamiért az alsó usb csatlakozó nem fogja olyan jól meg a kábelt, mint mondjuk a DX90-em, és többször kihúztam véletlenül, míg az asztalon matattam.
Összességében úgy gondolom, hogy aki veszi a fáradságot, és átnézi a lejátszó kézikönyvét, és tud élni a képernyő tapizása nélkül, akkor egy gyors, jól használható szoftvert kap a lejátszóhoz, melyben elég sok funkciót beleraktak, ami egy átlag user számára már talán több mint elég lehet.

Hallgatózás, zeneiség.

Szerintem ez a része eléggé szubjektív, talán csak bizonyos elemeket lehet megfogni és objektívan tálalni. Ilyenek a különböző hangtartományok mennyisége, esetleg minősége, de összességében nem lehet rámondani a hangjára valaminek, hogy az jó vagy rossz. Ezt mindenki másképp éli meg.
A lejátszó majd egy hétig volt birtokomban, ez alatt, az lett a benyomásom, hogy mint elődje, ez is egy réteget céloz meg, és akinek idáig tetszett a X5 hangja valószínűleg most is fog. Én sajnos a másik táborba sorolnám magamat. Elég száraz hangja van a lejátszónak, részletes, de valahogy nem érzem benne a zeneiséget. Kíméletlenül azt kapjuk, amit épp hallgatunk. Egyszerűen számomra túl nyers a Fiio X5 2. gen hangja. Jazz, klasszikus, rock, és elektronikus zenékkel hallgattam. Talán a jazz és a klasszikus zenék álltak neki legjobban. Ez volt a szubjektív rész.
Tere a lejátszónak érezhetően kisebb, mint mondjuk egy AK120 vagy egy DX90-es lejátszónak, már-már zavaróan 2D-s hangképe van. Minden hangszer szépen elhelyezkedik előttünk, de egy alkalommal sem tapasztaltam olyat, mint mondjuk a dx90-nél, hogy bizonyos hangok kilépnek a térből, és akár a hátam mögött szólalnak meg. Ettől függetlenül nem éreztem zártnak, vagy túl kicsinek az X5 terét.
Magasai rendben voltak, bár itt-ott éreztem némi sziszegést, de egyáltalán nem zavaró. Közép tartományt kicsit soknak tűnt első pár órában ,de aztán rájöttem, hogy nem a közép a sok, hanem a mély kevés. Egyszerűen nem megy le a lejátszó elég mélyre. Főleg elektronikus zenéknél, ahol szubokat kellett volna hallanom, nem hallottam mást csak közép-mély tartományt. Ez volt a legzavaróbb az előző generációban is, ezt sajnos nem tudtam sehogysem elnézni neki. Pedig egyébként kellemes holmi lenne. Ez volt az objektív része a beszámolónak.

Teszt alatt a Vsonic GR07 és egy AKG K551 volt a társam.

Erősítés teszt.

Nem volt alkalmam kipróbálni, hogy az előző generációs X5 és a X5 2. gen hogyan teljesít egymás mellett, de külföldi fórumok minimális visszalépésről írnak. Én a Dx90-hez tudtam hozzámérni, ehhez pedig egy Sennheiser HD25-ös fejhallgatót használtam, semmi másra, csak arra, hogy 70ohm mellett hogyan képes meghajtani a két lejátszó HIGH gain mellett. Abszolút győztesnek a Dx90-et hoznám ki, mivel ahogy toltam felfelé a hangerőt, úgy fogyott el a mély belőlük, de a Dx90 jelentősen jobbnak hallottam magasabb hangerőn is. Bár ennek oka lehet a mély kevesebb jelenléte is a Fiio-nál.
Mindenesetre sajnos nem éreztem olyan jól megfogottnak a hangokat a Fiio-nál, mint amit én elvárnék.

Aksi idő, értékelés

Fiio 10 óra lejátszás adott meg az X5 2. gen adatlapján. Ez szerintem bőven el is érhető. Elég sok flac, magas felbontású zenét hallgattam viszonylag nagy hangerőn, és bőven 8 óra zenehallgatás mellett még volt szufla az aksiban. Ez a tíz óra azért bőven elég kell legyen mindenki számára, erre nem lehet panasz.
A Fiio-nak sikerült az árat is jól belőnie. Itthon 120e. Forint körül beszerezhető. Aki komolyabb minőségre vágyik jobban bele kell nyúlnia a zsebébe, olcsóbb lejátszók, pedig nem igazán hozzák ezt a minőséget. Bár, most épp az előző generációs X5 lehet jó vétel a maga 90e. Forintos árával. Döntse el mindenki maga, hogy a kisebb méret, jobb kidolgozás, anyaghasználat, megéri-e a különbséget az első generációhoz képest, frissítésnek nem rossz!

T.

Hozzászólások

(#1) zack


zack
nagyúr

Jó teszt! :C

De azt kétlem, hogy az IHIFI 770C-től a majd 6x drágább X5 2nd gen 6x jobb. :)
Kidolgozása nyilván más, de a 6x felárat ez sem indokolja. Tehát nem lett egy ár/érték bajnok. :N

Samsung Galaxy Z Flip5 256GB Platinum Silver (online exkluzív) <<>> Vsonic GR07 + Sony Hi-Res WI-H700 + Sony Hi-Res WI-1000X <<>> Spotify Premium<<>> LG 65" C31LA + LG S80QR 5.1.3

(#2) AGE-T válasza zack (#1) üzenetére


AGE-T
senior tag

IHIFI 770C - hez még nem volt szerencsém, szívesen megnyomkodnám! :R

For SALE: http://bit.ly/1aepGxI

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.