Sok sok év ph-s autós fórum olvasgatás után bátran kijelenthetem, hogy az autóimtól sírva menekült volna a legtöbb júzer, vagy még csak meg se nyitotta volna a hirdetését. Nem baj, én megvettem helyetted, használtam, költöttem rá. Normális? Nem, valószínűleg beteg vagyok.

Nincs bajom az új autókkal, de mégiscsak csípem az idősebbeket, a gyerekkorom "jó" autóit. Sosem rajongtam igazán a szuperverdákért. Nekem meghatározó volt a Saab, Volvo, E34-E39, az Opel Omega, a Mercik és hasonló járgányok és még akkor elhatároztam, hogy egyszer lesznek. A történet ott kezdődött, hogy mikor kipottyantam a suliból, akkor nem volt túl szép a festett jövőkép, falu, munkanélküliség a családban, napról-napra, stb., sok embernek nem kell ezt bemutatni a mai napig otthon. Többek között a jogosítványomat is 19 évesen tudtam csak elkezdeni anyagi okok miatt, saját erőből. Tehát, mit csinál egy autóbuzi 20 évesen? Kimegy angliába, hogy fél év alatt megkeresse egy S60 árát, megvegye otthon és majd lesz valami. Sosenem volt még olyan, hogy sosem, vagy mi. Ebből a kimenetel megtörtént, majd fél év múlva kifizettem a kölcsönkért pénzt, amiből kiköltöztem. Tehát nem lett se S60, se hazaköltözés, ennek közel 5,5 éve.

Nekem mai napig kívánatos

Ugorjunk fél évet. Mivel ekkoriban Londonban laktam és nagyon fiatal is voltam, akkor ott az esélytelenek nyugalmával indultam egy autó biztosításával. Például egy 2.5 V6-ra évi 1.6 millió forint lett volna akkoriban. Azt ne kérdezzétek, hogy egy 1.4-es Fiestára mennyi lett volna, mert olyat sosem néztem. Akkor hogy csillapítsuk a vágyat? Mivel akkoriban 3 havonta jártam haza, az a döntés született, hogy vegyünk otthon. 21. születésnapomra, 2015-ben sikerült is megcsípni egy Saab 9-5-t, 2.0 turbós benzines, Top 20 kerüldel motor. Egy közepesen ismert tehetségkutatós zenész turnéautója volt. Új korában a CIB Bank vásárolta, akik gyorsan küldtek is rá egy Stage 2-t, így a gyári 150 helyett 230 lóerős, mondjuk szépen is megy. Vásárláskor 297 ezer km volt benne, az összes típushibáját végigjátszottam, több, mint 1 millió forintot költöttem rá és akkor még élveztem is. Ezt kb 2 éve hagytam abba, mert már nem volt hozzá energiám és haza is kevesebbet jártam, édesanyám használja, ő kb. még 300 ezret költött nagyrészt kopó alkatrészekre. Bejártam vele az országot, soha nem hagyott ott sehol, soha nem robbant le. Mai napig megvan, 369 ezernél jár a számláló.
Megérte? Valószínűleg rohadtul nem, most kb. 300 ezret ha ér, ez legyen nagyjából 1.7 millió forint bukó. Én azért élveztem.

Még ez év nyarán vidékre költöztem, fellélegezve a főváros után, már nagyon autó után kajtatva. Bár, azért eszembe jutott, hogy mielőtt minden pénzemet az autóra költeném itt kint, mert ugye a szerviz sem olcsó még valóra akarom váltani régi álmomat és elutazni USA-ba. Sikerült is 2016 májusában (e sorok írása alatt pont 3 éve), közel 2 hétig. Minden percét élveztem és azóta is arra gyűjtök, hogy megint menjek, csak az autóim nem hagyják.

Szóval én mindig is vonzódtam a régi Mercikhez amik elérhető szinten voltak. Főleg 124-es, imádom a 123-ast is, 190-est. Na, ezekből már pont alig van, vagy ha van, akkor csillagászati áron itt is. W210 túl digó nekem, maradt a W202-es C-osztály. Ez bizonyult józan döntésnek, nem ismertem szervizeket, nem tudtam mire számítsak, így összességében még mindig kisebb szopásnak mutatkozott, mint a Saab, de kellően fosatós a kora miatt. Plusz viszonylag közel, gyalog is 25 percre laktam ekkor a munkahelyemtől, tehát ideálisak voltak a körülmények egy ilyen autóhoz. 2016 augusztusán rá is bukkantam egy kereskedésben, 1996-os, bézs kárpitos, már az 5 fokozatú automata, 4 elektromos ablak, 2.3 benzin, 150 lóerő. Kezdésnek tök jó lesz itt. Rozsda csak valami nagyon kezdetleges, minimális volt a kerékíveken. Imádtam. Kereken 1 évig volt meg, 11 ezer km-t töltöttünk együtt, néha mai napig hiányzik. Ez, a vásárláskori 20 éves prémium hulladék ez idő alatt egy fűtésventilátort (14e ft) és egy hátsó fékbetét szettet kért tárcsával. Semmi olajat nem fogyasztott, nem füstölt, nem állt meg soha. 164 ezer valós km-rel vettem és én lettem a második (!) tulajdonosa. Rengeteg helyre elvitt, imádtam. Jelentéktelen összeget buktam az eladásán.

Én és az igazi első autóm

Mi van még a listán? Hm, igen, E39. 2017 júliusa, otthon mi mást csinálnék, mint hirdetéseket nézek. Eredetileg Sport-ot akartam, de nem volt egyszerűen eladó akkor. A választás egy 525i SE-re esett, de bár ne esett volna. 148e km-rel vettem az autót, de több olajat evett, mint benzint. Sajnos már itt megkezdte a BMW a mélyrepülést a benzinmotorjaival, a híresen fostosodó M54, gyaníthatóan ezt el is hanyagolták. Én beszoptam ezzel is, dehát pont azért vagyunk itt, nem? Megvettem, amit te nem mersz. Vele is 11 ezer km-t töltöttünk együtt, ekkor még ugyanott laktam, így nem használtam minden nap, sokszor még gyalog jártam munkába, többnyire ő is kirándulásokkor gyűjtötte a métereket. Olajat csak megvételkor cseréltem benne, mert a 11 ezer kilométer alatt kapott 12 liter friss olajat ... Kb 600 ezer forintot költöttem rá, ebben ilyenek is akadnak, hogy tolatóradar, szélvédőmosó pumpa, radiátor, kiegyenlítő tartály, termosztát, szelepfedéltömítés, stb. De! Az E34-gyel egyetemben ez a legjobb BMW számomra. 15 évesen is síri csend van az utastérben, minden gyönyörűen összerakva, mai napig csodás forma kívül-belül – főleg sportban –, egy igazi etalon. Csak nem ezzel a motorral. 2018 április végén letettem az autót, júliusban sikerült eladnom, buktam az árán is, amit ráköltöttem meg inkább hozzá sem adom. Eladás előtt még megcsináltattam a műszakit, amin megbukott 3 lengőkaron és 4 stabrúdon, ki lettek cserélve. Ez így adta ki.

Maga a típus egy kortalan, nagyon jó autó. Ez nem volt az.

Mivel nem akartam több olajat a BMW-be önteni (maximum rá), ezért lapoztam egyet a könyvemben és jött az S60. 2018 áprilisa volt éppen akkor. A megszabott keretembe a facelift előtti példányok estek bele és viszonylag elég sürgős is volt a dolog, mivel itt már Walesbe költöztem és akkor még napi 50 km körül esett az ingázás, úgyhogy meg is vettem az első utamba eső, Maya Gold színű, 2002-es példányt. Eddig olyan 750 ezret költöttem rá. Meglepődtél? Őszintén? Na, nem az a szaros rulettkerék ez annyira, ebben vannak bőven kopó fogyó dolgok is. Alap volt a vezérléscsere, 4 új tárcsa, betét, 4 új gumi, 4 lengőkar, stabrudak, talpas, 4 olajcsere, meg ilyenek. Őt szeretem, nem annyira, mint a Mercit, de szeretem. A palettán 3. helyet elfoglaló, 180 lóerős 5 hengeres, turbós benzinmotor mozgatja serényen, imádnivaló hanggal. Viszonylag fapadosan, félbőr ülésekkel vettem, amik azóta már cserélődtek bézs bőrre. Munkára is használtam, használom még most is, de már csak nyárig, utána fellélegezhet. Így került bele 30 ezer km egy év alatt. 172-vel vettem, most 204-nél járunk, olajszint két csere között (9-9,6 ezrenként cserélem) nem változik, füst nincs, turbó, motor egészséges. Jelenleg éktelen csörömpölés, ropogás jön elölről, aminek okán toronycsapágyakat cserélünk, mert amúgy is elfér már, de még nem jöttünk rá a pontos okára. Lehet az, ha igen, öröm. Ha nem, akkor még mindig lapátolni kell bele. Ja igen, ha valaki Volvót vesz. Mocskos drága hozzá minden futómű alkatrész. 4 db rugó az bizony 120 ezer forint teli áron. Biztos aranyból van. Ja nem. 1 év és 30 ezer km alatt mondjuk arra rájöttem, hogy nekem kézi váltós autó még egyszer nem kell. Lassan kell neki egy kuplung is, de még nem vészes a helyzet. Úgy néz ki, ő lesz az első tartósabb autóm idekint. Már 13 hónapja megvan, ami rekord. Magáról a típusról részletesebben BigBlackDog cikkében olvashattok.

Ezután pedig elérkezünk 2019 március végéhez és újabban bemutatom, hogy még mindig nem bírok magammal. Éppen magyarországon voltam, amikor megláttam a hirdetését. Már akkor beszéltem az alakkal, aki árulta, de nem akarta nekem félretenni. Maradt az imádkozás. Persze megmaradt, azért nem sok ekkora hülye van, aki ilyet vesz manapság. Szóval reptérről egyenesen irány Nottingham, hotel, alvás. Reggel pedig az autó. Gyújtás, indít, gurgulázás, tesztkör. Kézbecsap, vételár elutal, irány haza. Ebből a kiadásból, – ami Sport névre hallgat – még 97db van forgalomban a szigetországban. Titkon bevallom, 1 éve szemezek a típussal, hármat néztem meg előtte, és egy Sportot sem láttam előtte hirdetni. Vannak esztétikai hibái, idén lesz 16 éves. Kicsit bízom a japánságában. Ha valaki azt keresi, hogy eddig mennyit költöttem rá, az ne ijedjen meg. 280 ezret. Kevesled? 1 hét alatt nem rossz ... Illetve megvan az első hibája, egy 2 ezer forintos hűtőgomba, éppen úton van. Még szoknom kell, hogy fordulnak a hangja után, nem annyira szeretem a feltűnést. A cél valamiféle hobbiautónak megtartás, bár ilyenről még csak hallottam, nem kellett csinálnom, remélem belejövök.
A benzint azt szereti. A motorháztető alatt egy small blocknak mondható 4.3 lakik, szerencsére a kipufogót valaki már előttem lecserélte egy Powerflow-ra. Kell még rá költeni, ha mondjuk azt hitted nem, de ez nem az a cikk. Egy hűtőradiátor, 2 féknyereg még befigyel majd, illetve egy kipufogó középrész, mert lyukas. Tervezem megtartani 5 évig, vagy tovább, meglátjuk.

Nagyjából ennyi volt az én szopásaim az autókkal, szívesen meghallgatok sztorikat bárkitől, lehet hülyézni is, tudom, hogy nem vagyok százas ilyen téren, de hátha akad 1-2 lelkitárs. Összemérhetjük ki mit hozott össze.

Egy kicsit szeretném visszafogni magam a jövőben, szeretnék többet utazgatni, elvégre az elérhető bakancslista majdnem kiürült.