Sokakban él valamiféle elképzelés arról, hogy mi is jelenti az emberek mindennapos fő táplálékát a Távol-Keleten, mely általában akár rosszindulat nélkül is kutyát, macskát, papagájt, rovarokat, bizarr tengeri élőlényeket, különféle szigorúan védett fajokat, illetve Japán esetén sushit és wasabit takar, hiszen Európa emberét sokkal “célravezetőbb” a yulini kutyafesztivál képeivel, Kínába csempészett elefántcsontokról szóló hírekkel sokkolni, mint egy jó csirkepörkölttel.

Lassan 8 éve tengetem mindennapjaim a világnak ezen szegletében, újabban Tajvanon, úgyhogy csináltam egy kis összeállítást arról, hogy mire számíthat itt a látogató. Hangsúlyozandó, hogy nem kizárólag tajvani ételekről lesz szó, hanem mindarról, amit naponta, vagy legalábbis viszonylag gyakran fogyasztok. (nullpointtól előre is elnézést kérek, amiért a bejegyzésem magyartól eltérő szavakat, karaktereket is tartalmaz és természetesen igény esetén kinyomtatva is eljuttatom hozzá az írást, megelőzendő a nyomtatóbarát változat hiánya miatti sokadik idegösszeomlást.)

Ez itt mindjárt egy hongkongi, dim sum jellegű étel és reszelt retekkel töltött sült tésztabatyut (蘿蔔絲餅, luóbosībǐng) takar. A retek a Magyarországon ismert jégcsapretket jelenti, melyet tésztával borítanak be és bő olajban sütik ki. Ennek elkészítéséről itt látható egy viszonylag sallangmentes videó.

A xiaolongbao (小籠包, xiǎolóngbāo) szintén egy jellegzetes kínai étel. Itt a húsos töltelék levesben úszik a gombóc belsejében (湯包, tāngbāo), így fogyasztásához kanál és evőpálcika is szükséges. A “xiaolong” egyébként az elkészítés során használt, bambusz gőzölőedény elnevezése.

A ropogós disznóhús (脆皮燒肉, cuìpí shāoròu) készítése és tálalása során - nevéből adódóan -, különös gondot fordítanak arra, hogy a sertés bőre roppanós maradjon. A képen a sertéshús “medúzabőr” (海蜇皮, hǎizhēpí) kíséretében érkezik, melynek a fűszerezés ellenére sincs túl sok íze, kedvelői inkább az állaga miatt fogyasztják.

A sushit talán senkinek nem kell bemutatni, Japán legikonikusabb étele Tajvanon is hódít, ahol a megannyi “running sushi” mellett kicsit szofisztikáltabb változatokat is élvezhet az érdeklődő. A tálka bal oldalán látható sushik egyébként nem romlottak, csak kicsit megpirították őket, megalkotva így az ún. aburi sushit.

A mini-saslik (串燒, chuànshāo) számos kocsma étlapján megtalálható, de ételstandok gyakran önmagukban is terítenek ilyesmit. Az alapanyagok tárháza gyakorlatilag végtelen, azonban a képen éppen mentaikos szósszal beterített kolbászkákat és baconbe gögnyölt spárgát láthatunk.

A rámen már Magyarországon is egyre több helyen fellelhető, noha vannak fenntartásaim, hogy mindenhol az eredeti, egyébként viszonylag hosszadalmas módon készítik-e. Felül a hagyományos, disznóhúsból, alul a kacsahúsból készült változat látható, így ehhez nyilván kacshús dukál. A tojás csirkétől származik, színe azért ilyen, mert “teában készül” (茶葉蛋, cháyèdàn).

Egy átlagos otthoni étkezés nagyjából ezt a felállást követi. A képen libahús mellett, zöldbabot, rizst, spárgás, disznóhúsos garnélát, különféle, serpenyőben sült zöldségeket és egy a-cai (A菜, á-tshài) nevű, helyi zöldséget találunk, mely nevében ugyan saláta, részei annál jóval húsosabbak.

A korábban már általam is bemutatott szecsuáni csípős csirke és hangyás tészta mellett mungóbabos, kuszkuszos rizst, gombás zöldborsót, egy madárfészekpáfrány (山蘇, shānsū) nevű növényt (középen) és a már említett a-cait találunk. A fehér húsos batyuk (肉圓, ròuyuán) édesburgonyalisztből készült tésztát, majd az ebbe töltött disznóhúst, bambuszgyökeret tartalmaznak.

Sokaknak feltűnhetett, hogy Tajvanon relatíve sok zöldséget fogyasztanak, ezek száma a piacon, boltokban is jóval magasabb mint Magyarországon, ezért asszonyom kissé nehezményezte, mikor a szüleim a héten már harmadjára rendeltek gyrostálat vagy pizzát valamelyik étkezés gyanánt.

A hotpot nem tudom, mennyire tört már be Magyarországra, de lényege, hogy az általad berendelt alaplében főződ ki az általad berendelt hozzávalókat, húst, zöldségeket így az ételedet gyakorlatilag “azon melegében” fogyaszthatod. Hűvösebb őszi, téli hónapokban kifejezetten népszerű választás.

A bibimbap (비빔밥) szintén nem tajvani, hanem koreai eredetű étek, ám csakúgy, mint a világban, úgy Tajvanon is hódít a koreai kultúra, így egyre több ilyen étterembe futhatunk bele. A bimbimbap igazából rizs és különféle feltétek, pl. kimchi, hirtelen sütött növények, tojás, hússzeletek keveréke.

A “hópehely jég” (雪花冰, xuěhuābīng) a borotvált jég (剉冰, tshuah-ping) egy jellegzetesen tajvani édesség, melyben a jéghez a feldolgozást megelőzően tejet, illetve esetünkben porított zöldteát is adagolnak. Az efféle édesség szinte sosem áll kizárólag a jégből, hiszen az ember feltétek igazi tárházából válogathat, így a kínálatban lekvárokat, gyümölcsöket is találunk, ám az édeskrumpli darabok (芋圓, yùyuán), a jób könnye (薏仁, yìrén) és “fűzselé” (仙草凍, xiāncǎo) igazi tajvani választások.

A taró egy relatíve édes, krumplihoz hasonló gumóval rendelkező növény, mely számos tajvani édesség alapja. Az itt látható ételstand különféle, nem kifejezetten gyakori kivitelű tarós édességeket terít, hiszen a bő olajban sütés nem igazán gyakori technika a tajvani konyhaművészetben.

Végezetül a matcha frappé (抹茶漂浮, mǒchá piāofú), mely jó drága, így csak ritkán fogyasztom. Echte japán édesség, melybe a fél tejipart beletömték, így tejet, tejszínt, tejszínhabot és fagylaltot is tartalmaz.