Volt egy telefonszámom. Még a sok-sok évvel ezelőtti cimborák is néha elértek rajta, volt akivel már 10 éve nem beszéltem telefonon. Ez a szám 15-20 éve volt meg. Már minden szolgáltatót látott.

Ma jött el az a nap, hogy eldöntöttem: számcsere lesz.

Legfőképp két oka van ennek, lényegében mindegyik arra vezethető vissza, hogy számkijelzés nélkül hívnak olyanok, akiknek nem szeretném a hívásait fogadni. Sajnos azt nem tehetem meg, hogy egy az egyben tiltom a szám nélküli hívások fogadását, mert elvétve előfordulhat olyan eset, hogy fontos hívás érkezik hívószámkijelzés nélkül. Múltkor épp a bankba foglaltam időpontot, de csak úgy érvényes ha telefonon megerősítik - szám nélkül hívtak. Értelemszerűen ez nekem volt fontos nem a banknak. Egyszerűen magammal tolok ki ha nem fogadom azt a hívást.

Az utóbbi időben megszaporodtak azok a hívásaim, amikor szám nélkül hívnak és valamilyen kutatást végeznek. Mindig megkérdezem honnan van meg a számom és mindig az a válasz, hogy véletlenszerűen dobja a gép. Ééééééérdekes Csak az enyémet dobja véletlenül mindig. 1-2 hetente. Sem egyik kollégám, sem a családtagjaim, ismerőseim nem számoltak be ilyen hívásról, pedig már annyi ilyen volt, hogy mindenkinek meséltem róla. Adatvédelmi Hatóság irányába szerintem megért volna egy ajtócsapkodást.
Mondjuk ott simán mondhatom, hogy nem érek rá és bontjuk a hívást. De általában azért próbáltam segítőkész lenni mert engem is érdekelt mit kutatnak csak mostanában mindig az volt, hogy mondjam be hány éves vagyok és erre az volt a válasz, hogy ebben a korcsoportban már van elég válasz. Ez megint gyanús. Legközelebb megduplázom a korom Csak nem biztos, hogy lesz legközelebb.

A másik gond nagyobb...
Régebben volt a melóhelyen készenlét. Vagy ügyelet. Mindegy minek hívjuk. Jellemzően az volt, hogy hetente váltottuk egymást kollégákkal. Mindenkinél egy hétig volt a céges mobil és ha kellett valami, akkor azon elértek délután, este vagy hétvégén. A meló egy részét otthonról is el lehetett végezni ha kellett akkor bementünk. Ha jól emlékszem, az ünnepnapokat külön megbeszéltük, hogy akkor épp ki ér rá a készenlétre. Egyszer történt valami és azóta nem akartak készenléti díjat fizetni. Se túlórát. Kizárólag csúszóba megy, ha túlóra vagy ilyesmi van. A céges mobil azóta bent van az irodában. 1-2x eljátszották, hogy meló után felhívtak valami miatt. Egy idő után elkezdett sűrűsödni a dolog és nagyjából elvárás lett, hogy ugyanúgy elérjenek munkaidő után is. Legutóbb az volt az ötlet, hogy október 23-án ki lesz az, akit fel lehet hívni ha valami van. Ennek ugye az a hátulütője, hogy nem mehetsz messzire és nem fogyaszthatsz alkoholt ha véletlenül be kellene menni. Én nem vállaltam be, mert betonoztam és nem hallom a telefont vagy ha mégis, a t..kömnek van kedve öltözgetni ha esetleg menni kellene no meg az is idő. Ebből lett is egy kis balhé a kollégákkal, hogy ki lesz aki bevállalja ezt a feladatot. Ellentételezés természetesen NULLA, semmi, zéró. Csak akkor írnak túlórát ha gáz van és hívnak valami miatt. Ünnepnapon azt hiszem 300% de sokra nem mész vele mert ha van mondjuk fél óra meló, az másfél óra csúszó. Ha meg nem hív senki akkor potyára ültél otthon.
Elméletileg ez úgy működött mostanában, hogy ha bárkinek bármi kell, akkor a főnököt hívják mert neki van céges mobilja és ha ő nem tudja megoldani a feladatot, akkor ő hív valakit közülünk, így közvetlenül nem tudják meg a kollégák a telefonszámunkat. Ez az elmélet. A gyakorlat meg az, hogy ma munkaidő után 5 perccel, amikor már az autóból is kiszálltam és épp azon gondolkodtam, hogy mit írt a feleségem, mit vegyek a boltban, csörgött a telóm. Szám nélkül. Na gondoltam biztos a napelem miatt hívnak. Tévedtem. Egyik kollégám hívott a privát számomon. Nem tudom honnan van meg a számom nekik de van egy sejtésem.
Mivel olyan helyen dolgozom, hogy muszáj leadnom a telefonszámom, hogy mittudoménmilyen rendkívüli katasztrófahelyzet esetén elérhető legyek. Hogy ehhez ki fér hozzá, azt nem tudom. És ez elég gáz a GDPR korában, de ezt most hagyjuk. Valószínűleg innen van meg a számom nekik vagy onnan, hogy egy másik kollégámnak egyszer meggondolatlanul megadtam és "eszakalálódott" a helyzet. Arra mindig kiemelten figyeltünk az osztályon belül, hogy senkinek a privát számát ne adjuk ki, tehát két dologra tudok gondolni: vagy kiolvasták valami adatbázis/táblázatból vagy amikor egy embernek megadtam utána futótűzként terjedt.

Szóval ma eljutottunk arra a szintre, hogy úgy tűnik, ha akarják akkor mind az 1500 kollégámnak meglehet a telefonszámom és bárki bármikor hívogathat a privát számomon ha épp úgy tartja kedve. Na nem. Még ez is megérne egy kört a hatóságnál is akár, csak azért nem foglalkozom vele mert sajnos több gond is lenne az ügyben. Elméletileg ugye ha valaki személyes adatot kezel, akkor annak kellene lennie egy adatkezelési nyilatkozatnak, amiben le van írva, hogy milyen adatokat (pl. telefonszámot) mi célból, milyen formában és meddig kezelik. Nálunk tudomásom szerint a dolgozókra nincs ilyen jellegű adatkezelési nyilatkozat, tehát ők nem írnak alá ilyet csak az ügyfelek akikkel fogalalkozunk. Mintha a dolgozóval cégen belül bármit megtehetnénk o.O.

Mivel kisgyerekem van, és a munkaidő után a napból fennmaradó néhány órám sokszorosan le van fedve mindenféle feladattal úgy, hogy emellett örülnék még neki ha a gyerekem majd azért megismerne nagykorában - így ennél fogva nem igazán örülök ha bárki (főleg váratlanul) meg akarja szervezni a délutánomat. Szóval telefonszámot cserélek. De hogyan?

Megnéztem a szolgáltató nyitvatartását. Egyik boltjuk egy órával tovább nyitva volt, mint a másik amit néztem, így még kényelmesen odaértem. Úgy gondoltam, hogy a mostani számom megtartom, csak feltöltőkártyásra cserélem és mellé kötök egy új előfizut új számmal. Ez jó a szolgáltatónak is, mert új előfizetés a statisztikában = jutalék az eladónak. A melóhelyen pedig megmaradt volna ez a számom csak épp 4 után hiába hívnak rajta, azt bizony nem veszi fel senki. Sőt lehet, hogy ki is lesz kapcsolva. Sajnos ezt nem tudta megcsinálni nekem a szolgaáltató az üzletben, merthogy ők csak partnerek és nem igazi szolgáltató, a hivatalos szolgáltatónál meg 17 óra után már nem lehet elérni senkit. Ha le akartam volna mondani a szolgáltatásom, akkor ugyanez. Menjek vissza máskor, 17 óra előtt. Csak az nekem előreláthatólag legközelebb 2 nap múlva lehetséges. Nem akartam annyiban hagyni.
Hazaúton felhívtam az ügyfélszolgálatot, kivártam a néhány perces várakozási időt és elmondtam az ügyintzőnek, hogy telefonszámot akarok cserélni. Mondták, hogy van rá lehetőség akár telefonon is, viszont ez 7000Ft-ba fog kerülni. Kérdeztem, hogy lemondani is lehet-e? Azt mondák igen és az díjmentes. Gondoltam, hogy akkor lemondom és majd holna pebédidőben kötök egy új előfizut (amivel az a gond, hogy már nincs ilyen díjcsomag, de kibírom valahogy). Addig meg nem lesz telefonom. Mármint hívószámom.

Átkapcsoltak az ügyfélmegtartó kollégához néhány perc után, akinek elméletileg az lenne a dolga, hogy lebeszél az előfizetés megszüntetéséről. Tudtam én ezt, így csak annyit mondtam, hogy mivel 7000Ft lenne a számcsere, ezért lemondanám az előfizetésem. Azt már nem tettem hozzá, hogy utána persze holnap bemegyek a boltba és kötök egy újat, amire még hűségidő is van no meg drágább a havidíja
Több sem kellett a néninek... na ő majd most jól segít nekem csak ne mondjam le az előfizetést. (Én is így gondoltam ) Szóval felajánlotta, hogy díjmentesen cserélnek nekem telefonszámot. Sőt, még hívószámot is válogathattam vagy fél órán keresztül. Utána is szerintem én untam meg. Aztán végül lesz új számom díjmentesen, az mostani díjcsomagom is megmarad, ami olcsóbb, mint amit most lehet kötni. Valamikor meg majd veszek egy feltöltős simet ha nem találom meg itthon a másikat és bediktálom a cégnél. Azon lehet hívogatni munkaidőben. A másikat meg megkapja a család, a bank meg néhány közeli ismerős aztán jónapot. Így talán a kecske is megmarad és a káposzta is jóllakik. Na meg senki nem fog munkaidő után zaklatni. Ha nagyon fontos dolog lenne, úgy is megtalálnak mert tudják hol lakom. Személyesen úgysem jön ki senki hülyeség miatt, pl. hogy nem tudja aPista a jelszavát, mert másnap reggelig azért egy ilyen dolog simán ráér. Céges e-mail nincs a telómon egy ideje, ha nagyon kell akkor weben elérem. Majd ha újra hivatalos lesz a készenlét és fizetnek érte, akkor lehet másképp gondolom. De egyelőre nem. Egyébként állítólag az sem volt kötelező, azt is önként vállaltuk. Ha akkor nemet mondok, akkor a többiek mindjárt több pénzt kaptak volna cserébe persze hosszabb készenlétért. De ezek után azon is elgondolkodtam, hogy vajon ott lehetett volna-e nemleges a válasz.

Sajnos itt tartunk 2020 végén, hogy a munka és magánélet közötti egyébként is lehetetlen egyensúly megteremtéséhez még nekem kell mindenféle furmányt alkalmazni.

Egyébként arra már ki sem térek, hogy a munkahelyi környezet nagyon nem produktív. Itthonról harmad vagy fele annyi idő alatt meg tudnám csinálni nyugodt környezetben ugyanazokat a dolgokat. De valahogy ez nem jut el senkinek a fejébe. Valamiért úgy érzem, nem innen fogok nyugdíjba menni. Kár. Pedig lehetne jobban is csinálni.