Akkor egy kis összefoglaló a Whisky-show 2016 Budapest szakmai napjáról.
A szervezés megint csak 5/5. Már maga a helyszín választása (Corinthia Hotel) is nagyon jó, de a lebonyolításra sem lehet panasz. A Szakmai napon 10 kóstolójegyet adtak, és ehhez még 1000 Ft-ért lehetett korlátlan mennyiségű jegyet vásárolni. Ami nekem kicsit fájó volt azaz, hogy nagy kuriózumok nem voltak. Glenfarcals-ból is például a legidősebb a 21 éves volt, de a Glenmornagie sem vitt ki semmi különöset csak az alap whiskyjét, meg a 3 utóérlelt 12 évesét. Ez csak azért fájó mert a Whiskynet-nél pont azt mondták, hogy igazi különlegességeket is meg lehet majd kóstolni. A pozitívum viszont az volt, hogy minden kóstoló egy ezres volt, míg a normál napon van olyan ital amiért akár 2000Ft-ot is le kell szurkolni.
Én egyébként úgy éreztem mintha kevesebb stand lett volna, de persze így is volt bőven kínálat, emiatt ez az esemény értékéből nem vesz el semmit.
Nézzük az általam kóstolt italokat!
Glenfarclas 15: Le sem tagadhatná, hogy a nagy múltú lepárló gyermeke. Sajnos egyre jobban rá kell jöjjek, hogy a Glenfarclas nem az én ízvilágom, ugyanakkor a 15 éves messze jobb mint a 10 és a 12. (bár ez utóbbitól már nem áll olyan távol) Ha valakinek bejön a Glenfarclas ízvilág, és mondjuk kóstolta a 10 évest, az szánjon rá egy kis plusz pénzt és vegye meg bátran a 15 évest.
Kilchoman 100% Islay: Életem első Kilchoman whiskyje volt. Nagy várakozásokkal léptem oda a standhoz. Tudni kell, hogy ez egy olyan családi lepárló ahol a whisky készítés összes folyamatát egy helyen csinálják, így mindent ellenőrzésük alatt tudnak tartani. A végeredmény fantasztikus. Érződik, hogy maga a whisky fiatal (6 éves), de ez nem, hogy rontana a megítélésén, hanem inkább javít. Játékos, ámde testes whisky, és egyáltalán nem karcol. Füstös, ez kétségtelen, de mellette borzasztó gyümölcsös is. Erre mondtam azt, hogy egy ilyent vennem kell.
Kilochman Sauternes Cask Matured: Ez egy kissé vaníliás, édeskésebb, de egyben füstös is. El nem tudtam volna korábban képzelni, hogy ez a kombináció működik, de működik. És nem is akár hogyan. Olyan lecsengése van, hogy komolyan elmosolyodtam, és többen akik körülöttem voltak furcsán néztek rám. Sajnos csak 6000 palack készült belőle, de ez a 6000 üveg igazolja, hogy ezt a fiatal lepárlót nagyon komolyan kell venni.
Talisker 10 éves: Füstös és kicsit kesernyés. Nem az év ízvilágom. Ráadásul eléggé karcolt is. Szerintem nem egy kifinomult whisky, viszont el tudom képzelni hogy valakinek pont ez a karakter jön be. Akkor inkább már egy 12 éves Caol Ila.
Johnnie Walker Platinum 18 éves: Na ez kérem egy nagyon jó blend, már csak azért is mert bár sok alkotóelemből áll mégis van egy karaktere, és tud olyan tisztaságot mutatni mint egy single malt. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a gold, ami elvben nagyon hasonló, csak egy sokkal vaníliásabb, játékosabb karakter. Az biztos, hogy ha valaki egy platinumot ad ajándékba nem fog szégyenkezni vele.
Ancnoc 12 éves: Egy kicsit visszaléptem és megkóstoltam ezt a remek italt. Nagyon megkedveltük egymást. Jó gyümölcsös, durvaságnak semmi nyoma, és itatja magát. A színe szép arany, és az illata is rendkívül kellemes. Szerintem ár/érték arányban egy nagyon jó itallal van dolgunk, és ez egy amolyan allrounder whisky, valószínűleg mindenkinek ízleni fog, mivel egy standard minőséget hoz, de nincsenek kiemelkedő jegyei.
Glengoyne 15 éves: Egy rendkívül jó sherry-s whsiky. A lepárlóval tavaly ismerkedtem meg, akkor a 12 éves kóstoltam. Az nagyon ízlett. A 15 nem különben, ugyanakkor anno a 12 éves annyira lenyűgözött a gyümölcsösségével, finomságával, hogy a durvább és mélyebb 15 éves ezt már nem tudta megismételni. Nekem itt már kezdett eltűnni az a finomság ami a 12 évest jellemezte. Ha a pénz nem számítana, de csak egy üveggel vehetnék bajban lennék. Mindazonáltal nem kérdés, hogy a 15 évesnek is lenne hely a polcomon, mert egy nagyon szerethető, de nagyon karakteres ital.
Johnnie Walker Blue: A blendek nagy királya. Nem hiába. Meg kell kóstolni és nem kell semmit sem mondani csak élvezni. Nagyon ízlett, de egyelőre meghaladja a képességeimet ezen ital befogadása.
Ardbeg Corryvreckan: Nem hiába ezt a nagyágyút hagytam utoljára. Ez egy olyan füstorgia ami után mást már nem érdemes kóstolni mert nem éreznénk az ízét. Nekem a füstös whiskyk közül ez az egyik kedvencem. Pokoli erős (57,1%), és üt is. Amiért azonban többre tartom mint a 10 évest az az, hogy itt a töménytelen füst mellett van hely másnak is. Érezni benne a tenger sósságát, és egy kis tölgyességet is. A 10 évesben csak a füstöt érezni, ez viszont egy sokkal összetettebb ital. A Corryvreckan örvény beszippant.
Aki teheti menjen el a mai "normál" napra, és kóstoljon!
A Prohardveres whisky topikot itt lehet elérni: [link]
