A Mamut T-pont-ban a mai napon állították ki a Sony új üdvöskéjét az Xperia Z-t.

Fél órás nyomkodás után a következőket tudom elmondani:

Külső:

A telefon nagyon egyben van. Üveg borítás ide vagy oda, olyan érzetet ad a készülék kézben tartva, mintha egy edzett plexi téglát hordoznánk magunkkal. Súlyeloszlás jó, nem hat nehéznek. Egyedül a ki-bekapcsoló gomb keltett kicsit gagyi hatást a lötyögése miatt, de ez lehet, hogy gyárilag van így.
Mindezek ellenére úgy érzem, hogy a Sony túllőtt a célon a méretezéssel. Batár nagy a telefon, és ez nem egy szubjektív vélemény, mert a kijelző széle és a készülékház között egy kb 3mm-es rés tátong, amit simán le lehetett volna faragni. A tetején és az aljzaton is van egy-egy cm pluszban. Két kézben fogva még csak-csak elmegy, de pl bkv-n ahol az egyik kezeddel kapaszkodsz a másikkal mobilozol esélytelen a használata. Igazából ezt a lépését a Sonynak nem értem, de mindegy is. Még annyi negatívumot felhoznék, hogy a hátlap ocsmány módon gyűjti a „zsírt” szóval nem egy jó érzés használat után ránézni… Tisztán egyébként a telefon nem fekete, hanem inkább a zafír kék egy mély sötét árnyalatában pompázik. (elég impresszív a látvány)

Kijelző:

A kijelző számomra legnagyobb pozitív csalódást hozta. Szemből nézve színhűségben hozza az iPhone5 szintjét, ami azért nem rossz. Igaz, hogy döntve fakulnak a színek, de őszintén ki nézni onnan, ráadásul így a mellettünk ülő nem tudja kivenni, hogy mit is nézünk éppenséggel (azért ennyire nem rossz). Sokan a kezdő képernyő láttán rémülnek meg. Kiemelném, hogy ez csak a software miatt hat fakónak. Nem tudom miért, de a Sony ezt valamiért nagyon erőlteti, pedig szerintem sem szerencsés. Az ikonok már szép színesnek hatnak. A felbontást nem kell méltatni. Maradjunk annyiban, hogy ez a világ első „true retina” kijelzője, pixeleknek a nyomát sem látni. Egyszóval a kijelző szidását érdemes óvatosan kezelni. Annyira nem rossz, mint ahogyan azt sokan mondják. Sőt…

Sebesség:

Alapvetőn gyors a készülék, nem nagyon akad, nem fagy. Ez dicséretes, viszont ezek ellenére érezhető, hogy elemi küzdelem folyik abban az Adreno320-ban, hogy kirajzoljon 60 képkockát/másodperc 1080p-ben. A billentyűzet, nagyítás, görgetés pár pillanatnyi reakció időt igényel, ami sokszor zavaró tud lenni. Smooth-ságot tekintve az iPhone5 az rendesen helyben hagyja, hiába gyengébb papíron az A6. Az alkalmazások viszonylag gyorsan indulnak, és a multi tasking is rendesen működik. Összességében bajról egyáltalán nincs, szó. Még egy kis optimalizálással akár tökéletesre is faragható majd a felhasználói élmény. (kíváncsi lennék, hogy egy adreno600 mennyit dobna rajta)

Kamera:

Teljesen rendben van. Tényleg mindent állíthatunk rajta, és ami pluszpont az az, hogy pokoli gyorsan követi a mozgásokat. Itt az i5-höz mérve a Sony készüléke viszi az első díjat. Képminősége, színhűsége ok, nagyítva viszont jönnek a szokásos hibák, de egyáltalán nem vészesek. Hobbi, és víz alatti fotózásra ajánlott.

Összegzés:

A Sony egy brutális telefont tett le az asztalra. Minden szempontból megállja a helyét a piacon, és a vízállóság sokak szemében csábító lehet, és ha belegondolunk tényleg praktikus is.
Az egyedüli hátulütő a méret. Ez ugyan nem mindenkinek fáj (mármint az 5” ), viszont sok a fölösleges hely, amit simán ki lehetett volna hagyni fájó pont a társadalomnak. Ha ez megtörténne, valószínűleg ez lenne a következő telefonom, addig viszont marad az iPhone5.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem, remélem találtál benne számodra hasznos információkat.

És végül egy értékelés:

Ergonómia: ?/10 (Szerintem ez szubjektív, ugyanúgy, mint a kijelző mérete is, ezért nem szerepelnek a végeredményben)
Anyaghasználat: 10/10
Összeszerelés: 10/10
Kijelző mérete, minősége: ?/10, 8/10
Sebesség: 8/10
Szoftver rugalmasság, bővíthetőség: 10/10
Kamera:9/10
csatlakozók, komm képességek, bővíthetőség: 10/10
Üzemidő: 6/10
Ár/érték arány: 8/10

Összegezve: 79/90 = 88% (nagyon jó, de az az apró plusz hiányzik)