2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Red Dead Redemption 2 - That's the way it is...

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Nincs sok időm van játszani éppen ezért az esetek többségében a lineárisan végig játszható, jó sztorival megáldott alkotásokat szoktam pörgetni ahol heti 1-2 óra “munkával” is haladást lehet elérni. Nagy dilemma volt az RDR2, mivel a teszteket olvasva egy vontatott szimulátor lett ahol a rohanós végig játszáshoz is kb. 50 óra kell.

Végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak egy Rockstar produkcióról van szó annyira szörnyű csak nem lehet. Megvettem és 3 hónappal ezelőtt belefogtam. Nem egy nagy horderejű döntés az életemben mégis az egyik legjobb…

Ez a játék tényleg egy szimulátor, az emberi érzelmek szimulátora. Ahogy megismerjük a karaktereket úgy látunk bele egyre jobban a lelki világukba, a múltjukba úgy tudunk velük egyre jobban azonosulni vagy elhidegülni tőlük. Nem hősök ők, teljesen normális emberek, akiknek hétköznapi gondjaik vannak, megoldandó feladatok minden nap. Minden nap átlagosnak indul és végül mi döntünk, hogy este a számadásnál hova húzhatjuk be a strigulákat.

Az RDR2 minden hibája ellenére számomra a valaha készült egyik ha nem a legemberibb alkotás mely persze egy színes történetet tár fel előttünk de minden egyes pillanatban azt érezzük, hogy mi csak egy hétköznapi, sérülékeny, érző embert irányítunk akár csak magunkat a mindennapokban. És pont emiatt lesz annyira mellbevágó az egész történet ha tudunk vele azonosulni.

A játék mindent meg is tesz ezért. A párbeszédek szenzációsak. Sok helyen jobbak mint a legtöbb hollywoodi film esetében. Ha kell véresen komolyak, ha kell végtelenül humorosak. A dialógusokhoz pedig olyan mimika és gesztikuláció társul amitől emberek lesznek a karaktereink. Szerethetőek vagy gyűlölhetőek de emberek.

A non plus ultra pedig az, hogy a RDR2 megadja a választási lehetőséget, hogy szerethetőek vagy gyűlöletesek legyünk. Szinte minden 10 percben meg kell hoznunk egy kisebb vagy nagyobb morális döntést mely hatással lesz a későbbi történésékre. Aztán a játék végén mindenki elszámolhat a saját lelkiismeretével csak úgy mint egyszer majd az utolsó órában...

És igen vannak a játékban olyan pillanatok amelyek még a kemény szívű emberekből is könnycseppet tudnak előcsalni ha hagyjuk. Ehhez a játékhoz szív kell és átadás. Akkor nagy élményben lesz része bárkinek. Nekem az volt.

[link]

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.