Sziasztok!
Mindenkinek a háztartásában előfordulnak olyan hardverek, amelyeket vagy megunt vagy más okból (költözés, érdeklődési kör megváltozása, anyagi okok) szeretne eladni. Manapság már rengeteg olyan fórum létezik, ahol erre mód van, de a leghatékonyabb és egyben legköltséghatékonyabb megoldás még mindig a hardverapró. Nem kell jutalékot fizetni (a Vaterán megszabott 6% szerintem nem kevés, hacsak olyan cuccról van szó, ami máshol eladhatatlan), mivel egy szakmai oldal apróhirdetési részlege, ezért itt a legnagyobb kereslet az ilyen cuccokra és okkal bízik (lehet csak bízott..?) az ember benne, hogy mivel a vevők többsége tudja mit szeretne venni és az eladók tudják mit szeretnének eladni felesleges körök és ismeretterjesztő órák tartása nélkül folyhat az üzletmenet. Szóval az írásom nem az oldalról üzemeltetői oldaláról szól, mert biztos vannak hibái, de én elégedett vagyok vele. Viszont magunkkal, felhasználókkal, akik használjuk már inkább akadnak gondok, amelyeket gondolom más is tapasztal, hogy vevői vagy eladói oldalról szerintem leginkább az határozza meg, hogy az ember inkább eladni vagy inkább venni szokott, tehát a virtuális pult melyik oldalán áll.
-Privát üzenetes érdeklődésre napokig nem érkezik válasz annak ellenére, hogy míg a válasz megérkezik (ha egyáltalán..) többször is használta az eladó az oldalt. Így ha írsz egy kell nekem-megveszem üzenetet utólag magyarázkodhatsz, hogy bocsi, de már találtam másikat.
-Fix áras cuccnál az első üzenet már arról szól, hogy mennyit engedsz a feléből. Több stratégia létezik eladásnál, én a magam részéről azt preferálom, hogy akkora összegre lövöm be az árat, amennyit szeretnék érte kapni. Abból a szempontból következetes vagyok, hogy venni is ez alapján szoktam. Megnézem a kínálatot, az abban szereplő legolcsóbb olyan ajánlatot ami olyasvalakitől származik akitől bármit is vennék, annak majdnem biztos tudatában hogy azt kapom amit vettem és ha látom, hogy nem szeretne engedni még belőle, akkor nem próbálom meggyőzni az ellenkezőjéről. Speciális válfaja a dolognak, amikor elhangzik a "mi az alja" örökbecsű. Külön öröm ilyenkor, hogy saját magaddal alkudozhatsz a saját pénztárcád terhére.
-Az előzőhöz kapcsolódik, de a külön kiemelést is megérdemli mikor a találkozó lefixálását célzó üzenetben kerül rögzítésre az "azért még kétezret elengedsz belőle" félmondat. Jártam már úgy nem is egyszer, hogy ennél is tovább mentünk, mind súlyosságban mind pedig az időt tekintve, mivel a találkozó fizetési részénél szerettek volna olcsóbban hozzájutni a cucchoz úgy, hogy erre nem szolgáltattam okot, tehát a leírásnak megfelelő volt a termék, de jól esett volna a vevőnek hogy még két korsó sörre meghívtam volna. A non plus ultra az, mikor az előzőre hajlandóságot nem mutatva kiderült, hogy nem hozott a kolléga magával elég pénzt. Mikor közöltem, hogy sajnálom, de akkor nem tudom neki odaadni (már csak elvből sem), akkor mégiscsak előkerült a kesztyűtartóból a hiányzó kétezres. Micsoda szerencsés véletlen!
-Hogy ne csak a vevőket említsem meg. Felkerül valami olcsón, a kedves eladó kap fél óra leforgása alatt 15 üzenetet és így szembesül vele, hogy többért is elmenne. Ekkor megkezdődik a licitáltatás, illetve érkezhet egy konkrét ajánlat is, hogy Károly megvenné, de ha adsz még háromezer forintot, akkor lemondom. Persze ebben magára valamit is adó ember gondolom nem vesz részt, hiszen ki akarna a becsület licitáltatós, a szájából ****et csináltató dicső lovaggal üzletelni.
-Az adott szónak már semmi jelentősége. Sürgősen kellene valami, ezért direkt rákérdezel, hogy eltudja e küldeni valami másnap, a válasz persze igen. A kézbesítés vélt napján indítod az üzenetet, hogy sajnos nem érkezett semmi és akkor jön a sánta történet, elhunyt tengerimalac, munkahelyi vagy magánéleti nehézségek. Jegelteti a hirdetést, rugalmas vagy, két nap nem gond és mire találkozni kellene vagy a megkapott fizetés után utalnia, felszívodik emberünk. Még annyi sincs benne, hogy elnézést kérjen, pénz szűkében van és talált egy jobbat, így annak ellenére hogy a korrekt üzletmenet híve, muszáj lemondania.
Rengeteg ponttal ki lehetne még egészíteni a történetet, gondolom mindenkinek van olyan sztorija, ami böki a csőrét és ha más mesélné neki, lehet el sem hinné. Régen sem volt jószívű és becsületes unikornison vagy szivárványos tündérpónik hátán lovagoló herceg és hercegnő mindenki az aprón, de mintha mára sokkal több idegszál sérülne egy-egy cucc eladása közben. Szerintetek?
AAntii oldala
