Mint ahogy az emberek számos módon megkülönböztethetők egymástól a külső tulajdonságaik alapján, úgy a belső tulajdonságaik és az ebből fakadó döntéseik is rengeteg változót hordoznak magukban. Ezen változók helyzetének, tehát pl. adott jellemvonásainknak sztereotipizálásában, csoportosításában játszanak fontos szerepet az általunk embertípusként ismert kombinációk.
Ezek közül a csoportok közül a szívemhez legközelebb álló, az általam leginkább követendő példának tartott típust mutatnám be kicsit tüzetesebben. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy természetesen nem lehet teljes mértékben azonosulni egy-egy típussal, éppen személyes tapasztalataink, konkrét élményeink, a környezetünk alapján változtatjuk hozzáállásunkat, és persze, ha nem nagy behatás ér minket, a változás is kicsi lesz. Másszóval: Gyökeres változás csak akkor lehet, ha valami megrázó, vagy éppen valami nagyon pozitív dolgo történik velünk, és képesek vagyunk belőle tanulni. A legrosszabb, ha valaki semmiből (még a saját hibáiból sem) tanul, és nem képes váltani.
Visszakanyarodva az eredeti témához: az általam irányelvnek tartott séma leginkább az "Élj a pillanatnak!" mondattal jellemezhető. Az elv pedig a következő:
Ha egy döntés elé kerülünk az életben, hagyatkozzunk első megérzésünkre, hallgassunk a szívünkre, és ne féljünk megtenni azt, ami jólesik, még ha kockázattal jár is. Hiszen az egyik mottóm Johnnie Walker elhíresült mondata: ,,Élj úgy, hogyha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned!" Az életünkben mindig a csodálatos, megismételhetetlen pillanatokat keressük (mint itt is kitárgyaltuk már The DJ-vel), amikor - ha csak egy pár másodpercre is - rózsaszínbe borul a világ, elszáll az összes gond. Ezeket hajhásszuk, hiszen ezek a meghatározó pillanatok, hisz gyakorlatilag ezekből áll a tényleges életünk! Hiszen mi másra fogunk majd szívesen visszaemlékezni? Talán a fájó csalódásokra, bukásokra, unalmas hétköznapokra, robotolásra? Ugyan!
Persze, ezek a pillanatok minden egyes ember számára mások. A kisgyerek számára egy szép játék a Jézuskától, vagy a Mikulás eljövetele, a fiataloknak egy tökéletesen sikerült buli, vagy egy gyönyörű pillanat a szerelmünkkel, idősebbeknél talán a házasságot vagy egy gyerek születését tudnám megemlíteni ilyenként. Persze vannak hétköznapibb szituációk is, amiknél általános, hogy nem döbbenünk rá azonnal, hogy milyen fontos, akár sorsdöntő jelentőségű momentumokat élünk meg. Van, hogy csak évek múltán, megváltozott gondolkodásmóddal válnak széppé az egészen addig átlagosnak tűnő másodpercek, cselekedetek.
,,Az életünk nem azoknak a pillanatoknak az összessége, amikor lélegzünk, hanem azoké, amikor elakad a lélegzetünk."
(Randiguru c. filmből)
Persze, jóból is megárt a sok. Itt is, mint mindenhol, mindig, túlzásba lehet vinni a dolgokat. Ugyanis ha egy eseménysorozatra tekintünk, és azzal kapcsolatban alkotunk hosszú távra kiható döntést, például, ohgy komolyan folytatjuk-e hosszú távon a hobbinkat, vagy hogy szeretnénk-e egy komoly, akár életre szóló kapcsolatot az aktuális kedvesünkkel.
Ilyenkor reális rálátással, megfontolással, számunkra fontos emberek véleményét kikérve, jól megvizsgálva a dolgot tudjuk csak meghozni a helyes döntést, pontosan azért, mert itt nem egy pillanatig tartó élethelyzetről, hanem egy hosszú távú, komoly következményekkel járó eseménysorozatról, vízválasztóról. Ha valaki ilyenkor pillanatnyi döntések sorozatát hozza meg, az súlyos negatív kihatással lehet mind az illetőre, mind a környezetére.
Végeredményben, úgy hiszem, ez egy sokkal jobb életstílus, mint a "mindent hatszor meggondolok, és semilyen kockázatot nem vállalok" stílus, még ha vannak hátrányai is. Hiszen kockázat nélkül nincs győzelem.
Áron
Az írás eredetije egy etika házidolgozat, amit teljes egészében én írtam. A tanárom véleménye róla: ,,Kissé csapongó, de gondolatgazdag írás." A portásunknak is nagyon tetszett. Hát neked?
