,,A nagy szerelmek nem az égben köttetnek ma már,
hanem félfogadás idején a kerületi tanácsnál,
De kár.
És mi mosolygunk, hogy jól sikerüljön már - a fénykép,
ahogy kinéz egy ifjú pár.

S az érzelmekből nem épülnek várak, paloták,
csak földszintes kis bódék, sötét nyomortanyák,
De kár.
Még ajtó sincs rajtuk, amit bevághatnál, ha elmész,
és vissza senki se vár.

Adod-e még, adod-e még, adod-e még,
amiből neked sincs elég?
Veszed-e még, veszed-e még, veszed-e még,
aminek az ára a csillagos ég?

És felfaljuk végül egymást, mint egy gyorsbüfében szokás,
ahol olcsó pénzért virsli jár és önkiszolgálás,
De kár.
S aki evett már, az újra sorba áll, hisz éhes,
s így mindig körbejár.

Adod-e még, adod-e még, adod-e még,
amiből neked sincs elég?
Veszed-e még, veszed-e még, veszed-e még,
aminek az ára a csillagos ég?"