A faj fennmaradása számomra túl szimpla "cél" volna. Az ember nem azért épít kultúrát, hogy a faj fönnmaradjon, ezen szerintem már rég túlléptünk. A fönnmaradáshoz elegendő az is, ha középkori körülmények közt tengődik a pármillió ember évezredeken át, de ezen már túl vagyunk. Másrészről, az emberiség fennállása is csak bizonyos nézőpontból szemlélve fontos, ez sem egy általános, magasabb rendű cél. A Maslow-piramist kidobhatjuk, ha egy olyan szellemű nép kerül nehéz helyzetbe, mint pl. a régi magyar. Mikor időről-időre elnyomás alatt élt a nép, akkor félretették a közvetlen vágyat a biztonság vagy az alap megélhetés iránt, és fellázadtak. A vezetőknek fontosabb volt a szabad élet, a kultúra és a becsület, mint hogy biztosan jóllakjanak. Felmerült a nemzethalál képzete is ("Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál"), de vállalhatónak vélték, ha a tét a nemzet szellemi szabadsága. Ez a vágy képes még a lehetetlen helyzetben is hajtani az embert, mint amilyen az '56-os szabadságharc is volt, pár felkelő a szovjet birodalom ellen, vagy mint amilyen Zrínyi kirohanása Szigetváron.
Én is így élek. Inkább nem eszem, inkább nem is élnék, de a szellemi szabadságot, a kultúrát nem adom föl. Ezért állok értetlenül azelőtt, mikor például megkérdőjelezik egyesek, hogy ha kevés a pénz ételre, miért van internetünk? Hát mert az internet, mint kultúraközvetítő közeg, számomra most fontosabb, mint hogy mindig jóllakjak. Ha hirtelen nem volna rá lehetőség sem, beletörődnék, de így, hogy van, nem tehetek másként. Úgy vélem, amikor az ember eljut oda, hogy a fennmaradása másodlagos a kultúrával szemben, roppantul fölemelő érzés. Már nem érzem szükségét annak, hogy gyereket nemzzek, vagy hogy betegesen ragaszkodjak az élethez és egészséghez. A fennmaradás számomra nem lehet cél, csak eszköz, hogy tovább éltessük az örökséget, amit őseink létrehoztak. Ahogy a gazdagság vagy népszerűség szintén csak az eszközpalettán szerepel, vagy inkább, nem is tudom, az elemek elvesztették a prioritási sorrendet. Nem egyértelmű, hogy a kellemes túlélésért akarok kultúrát, avagy hogy a kultúráért a túlélést is feladnám.
Csupán azért mondtam el ezt, hogy rávilágítsak, nem követhet mindenki egy általános célt, de a végeredmény attól még lehet egy közös pont.
Vagy nem. Érdekes antiutópisztikus felvetés, hogy valaki hasonló elvek alapján pusztítja el az emberiséget, hogy megmentse a kultúra esszenciáját a romló jövő elől. Vagy ha hatalmában állna, akkor inkább leváltaná az emberiséget mondjuk droidokra vagy új életformákat indítana el a jövőbeli továbbfejlődés reményében, hogy megóvja a világot az embertől. De ah, csak elkalandoztam, ez a készülő regényem egyik alapeleme: a regény az abszolút földi világvége képével kezdődik. 
[ Szerkesztve ]
