Jeee debreceni vagy...

Ma mentem befele probara, es egy neni, szo szerint, a mellem levo ulesre esett. Kerdeztem hogy segithetek valamit, meg jol tetszik lenni. Mondta, segitsek neki felulni a szekre. Segitettem, szivesen segitettem, es a buszon mindenki elkussolt.
Kerdezte hogy van-e valami enni valom, mondtam hogy semmi nincs nalam.

Elkezdte meselni hogy meghalt a fia, rakban. Szegyen, nem szegyen majdnem megkonnyeztem. Ahogy beleneztem a szemebe, lattam benne a szintiszta fajdalmat, a legnagyobbat ami csak letezik. Igy eleg szar volt atelni, hat meg ha megtortenik valakivel.

Csoro, zenesz, tanulo vagyok. A leheto legrosszabb kombo penzugyileg. Ket otszazas volt nalam, az egyiket a kezebe nyomtam. Nem szoltam semmit, csak a szemebe neztem, es leszalltam…

Kicsit hosszu lett, bocs.

Oda mentem, ahol vagyok!

Neveletetés kérdése. Igen. Igaz.

Általában átadom a helyet az idős néniknek/bácsiknak (utóbbiból sokkal kevesebb van, észrevettétek már?), de van olyan eset, amikor nem. Körülbelül ezek lennének azok:

1, van üres hely még a járművön. Üljön oda.
2, ha a diákokkal, munkába induló emberekkel teli reggeli járatra szállnak fel. Ha nyugdíjasok, miért nincs idejük? Muszáj a reggeli csúcsforgalmat még nekik is növelniük?
3, néha egyszerűen visszataszító az, hogy hogy rohannak oda egy üres helyre. Vagy egymást lökik fel érte. Vagy a bevásárlószatyrot odateszik az üres székre, hogy más ne tudjon leülni. És még sok ilyen dolog van.

Akkor most bunkó vagyok? Szerintem nem.

Tomaaasz: ez durva. Tényleg.

[ Szerkesztve ]

Szerintem messze nem neveltetés kérdése. Nem mást kell hibáztatni (ezesetben szülőket)
Én ezen már nem is akadok fel. Kár azon stresszelnem magam, amibe még beleszólásom sincs.

Példamutatás meg...

És kérdem én 2-3-4 éves gügyögő gyerekként mégis honnan tanulod meg az illemet?? Nem a szüleid magyarázzák el? HA elmagyarázzák. De. Neveltetés kérdése.

“This is where the road crashed into the ocean...”

Valahol nagyon elvan cseszve itt minden...
Én is általában átadom a helyem, főleg a terhes kismamáknak.

Egyszer volt az, hogy belém is kötött 2 öreg, hogy jaj mai fiatalság, nem adtam át a helyem. Reggeli csúcsforgalom, tényleg nem értem miért OLYANKOR mennek a nyugdíjjasok, miért nem egy két buszjárattal késöbb, mikor üres a busz? És ugyan ő nem láthatta de az kemény erőkifejtés volt hogy ne aludjak el... Nem, nem játszottam hajnalig, hanem este 14 óráztam. persze ő ezt nem tudhatja. de akkor is.

Én is mindig átadom de engem is szóltak már meg, hogy:

- Jaajj, nézzed mán' Irma, szegény fiú, mennyire el lehet fáradva.

El is vagyok, végighúztam a sulit, du. 4-van és nem 2 megállóra lakom, hanem a világ másik végén, nekik iidejük is van, aztán 1 megálló után szálltak le.

“This is where the road crashed into the ocean...”

Na igen, itt is azért nem csak a nyugdíjas a szent. Engem is volt, hogy felszállás előtt majdnem felkentek a busz oldalára, vagy esetleg majdnem alá kerültem, mert a bácsik/nénik fel akartak szállni, de azonnal! És nem az egyetemista, diák, melós tolakodott nagyon durván...
Azt sem értem, hogy miért nem lehet a reggeli járatokat kihagyni, ahogy többen is itt írták. Ráérnek, nem kell nekik a diákok, munkások helyét elvenni, csak mert kitalálta, hogy elmegy farhátat meg krumplit venni.
Általában átadom a helyem, ha szükség van rá.

"...In a struggle to be happy and free, swimming in a primitive sea..."

20 évesen egy kisebb műtét után a korházból azonnal hazaküldtek. A buszon egy 70+ nénike vette észre, hogy milyen rosszul vagyok, és ő adta át nekem a helyét.
De volt olyan is, hogy teljesen begipszelt lábbal ültem, és felettem 2 középkorú nő mondogatta, hogy 'ezek a mai fiatolok...'
Kisgyerekként családdal felszálltunk a buszra. A hugom és én leültünk ketten egy ülésre. Felszállt 2 vén banya, az egyik leült mellénk, a másik meg bunkón ránk szólt, hogy adjuk át a helyet. A buszon még volt üres hely, csak ugye akkor nem tudott volna a barátnőjével trécselni. Az volt az egyetlen alkalom, amikor láttam az apámat egy idősebbel ordítani. (még az is lehet, hogy az egyetlen alkalom volt)
A legjobb pedig az volt, hogy koleszból hazafelé 2 óriási nagytáskával az ölemben (magasabban voltak, mint a fejem) odaállt egy nőcike 2 kiló arannyal a nyakában, hogy azonnal adjam át a helyem!
Átadtam, de nem volt hálás érte. :-)

[ Szerkesztve ]

Orr alatt hordott szájmaszk pont annyit ér, mint a herére húzott koton.

Érdekes. A különböző ülőhelyeknek szerintem valami mágikus gyógyító hatásuk van.

Mert akármennyire is fáj állítólag mindenük, a széket nagyon gyorsan meg tudják közelíteni. Ilyenkor elszáll minden fájdalom.

Pontosan.

“This is where the road crashed into the ocean...”

Az a helyzet, hogy egyre önzőbbek és gőgösebbek az emberek. Egyre kevesebbet törődnek egymással, mindenki csak saját magának akar jót. Az időseket meg mi (fiatalok) tettük olyannak, amilyenek most.
És igen, az egész a neveltetés kérdése.

***

"Az időseket meg mi (fiatalok) tettük olyannak, amilyenek most."

Aha. Nem.
Nem tudom, hogy mibol taplalkozik ez a "regen jobbak voltak az ember" mitosz, de tul sok alapja nincs.

DRM is theft

Ez a másik sztori itt Fehérváron történt.

Ülünk a buszmegállóban. 2 helyből kettőt elfoglaltunk és a középső üresen maradt. Persze nem ült le oda az idős nő. De amikor megjött a pletykatársa, akkor egyből jött a szövegelés, hogy úgysem adnák át ezek a fiatalok, meg biztosan összekenték valamivel és azért nem ültek egymás mellé. De semmi gond, mert neki most úgysem kell hely.

Ami még nagyon zavar. Ha egy nőt előre engedek, akkor az minimális gesztus lenne, hogy megköszöni! Sajnos a legtöbb idős nő (olyan 45 fölött) erre szinte alig képes.

szerintem nem feltétlen neveltetés kérdése. unokatestvérem szülei mélyen vallásos emberek, kis túlzással a fene vigye el is sok náluk. 3 gyerek van, 2 mint az angyal, haramdik meg mint az ördög. Iszik, cigizik, régebben még más is befigyelt. nem tehetnek róla a szülők.
én inkább úgy mondanám, hogy az csak az alap, hogy megpróbálják belenevelni a dolgokat a gyerekbe. de a mai világban nem lehet a balhés gyerekeket kezelni, mert feljelenti az öreget a rendőrségen...

én nem szoktam átadni a helyet, ez azért van, mert szinte soha nem ülök le.
üres buszon is állok. ha én leülök akkor vagy nagyon rosszul vagyok, vagy tényleg mozdulni nem bírok a fáradtságtól... 1 évben 3x ha leülök. (csak a metró kivétel ez alól, de ott át is adom a helyemet, ha olyan a szitu)

pár hete én is segítettem egy bácsinak, valami baromi nehezet cipelt, aztán kicsit megbántam, mert elkezdte elmesélni az életét... én meg ha utazok, akkor zenehallgatás. kicsit már mérges voltam rá.

Az is igaz, hogy sok öreg álszent... ha jön a busz, nyakába kapja még a járókeretet is, úgy fut utána, vagy olyat sprintel az üres helyért, amit még én is megirigyelnék.

egyszer megtagadtam a kérését egy öregnek, amikor kérte, hogy álljak fel, de volt még vagy 5-6 szabad hely, de még nem is a busz másik végében...

anno gimiben német tanárnőm mesélte, hogy a villamoson az állóhelyet(!!!) kérte el tőle egy néni! mert nem fért föl.

SZÉP VOLT LOKI!!!

[ Szerkesztve ]

"Ha nem vennél a kezedbe gyorsabb telefont, akkor soha nem mondanád meg, hogy mennyivel gyorsabb telefonok vannak jelenleg a piacon."

20 évvel ezelőtt valahogy nem láttam az ülőhelyekért lihegő, lökdösődő, idős embereket.

***

En igen. Sot, tobbet, mint most, bar enenk az is oka lehet, hogy akkoriban tobbet utaztam zsufolt buszokon.

DRM is theft

Biztos, hogy volt, de közel sem annyi, mint a mai, rohanó világban.

“This is where the road crashed into the ocean...”

na, annak rohadtul nem adtam volna át.... nem vagy köteles!

jaja, nincs is jobb utazási forma a metrón való zenehallgatástól közben stírölni a picsákat

hmm, régi egyetemi évek

Szia, nem olvasom végig (nem sok időm van) a hozzászólásokat, de ez az, amiről az előbbi hozzászólásomban is beszéltem:
Nem lehet az életet törvényekkel szabályozni...
Arra ott vannak a (sajnos fogságban tartott) állatok : ha kiszöksz, bezárlak, ha megint kiszöksz lelőlek, leváglak, elaltatlak... (tetszés szerint.)
Az élet, az emberi élet, de még az állati is, ha szabad, ennél sokkal több: kúltúra, erkölcs, kölcsönös megértés-alkalmazkodás, áldozatvállalás, segélykérés, köszönetnyilvánítás!
Ezt nem lehet furfangos paragrafusokkal helyettesíteni, sőt, elvenni!
Igen, legyen felelősségre vonható bárki, aki vét az ilyen le nem írt és le nem írható, de életünket alapvetően befolyásoló szabályok ellen!
Szégyellje magát és ne moshassa magát tisztára a törvény ártatlanságot sugalmazó hamis vizével senki, aki ilyesmit követ el!
És ez mindenkin múlik, hiszen ezeket a szabályokat nem egy szűk kör (pártok, kormányok) írják, hanem mindenki, a saját életével és bátorságával!
Ne higgyük el azt a hamis érvet, hogy "én úgysem tudok beleszólni a világ folyásába, hiszen én túl kicsi vagyok!"
Nem igaz!
A világot és az életet az ilyen "kis pontok" hozzák létre kizárólag az ő aktív, és sajnos nagyon sokszor passzív közreműködéseikkel!
Kishitűség azt gondolni, hogy rajtunk semmi sem múlik!
Ellenkezőleg!
Csak el kell hinnünk és elég bátornak kell lennünk hozzá, hogy ki is fejezzük: igenis az Élet egy közös de egyben egyéni játék is, melyben mindenkinek egyenlő joga van részt venni és a szabályait - ha azok rosszak - megváltoztatni, vagy - ha azok jók - számonkérni!
Nincsen kiválasztott osztály, nép!
És ha az egész világ is fordul szembe velünk, tudjuk: mi a jó oldalon állunk!

[ Szerkesztve ]

pégé

Ma sem látnál mondjuk Ausztriában..

pégé

Az időseket, vagy a bunkókat?
Mert nem mindegy...

pégé

Nem, belátod...
Bizonyos IQ (EQ) felett...

pégé

Legőszintébb tiszteletem...

pégé

Ilyenkor jön az egyéni értékítélet:
Nem az a fontos, hogy add át a helyed, hanem, hogy tudd, mért adod/ nem adod át...

pégé

Ja, és ha jól (erkölcsösen, tisztán, őszintén) döntesz, nem vagy bunkó (természetesen)...

pégé

Nem tudhatja, de szerencsére nem is kell, hogy tudja: elvileg Ő már ledolgozta a saját részét, joggal várja, hogy ezért megkapja a Neki kijáró megbecsülést, tiszteletet, toleranciát...
Ha ezek után még belátással is él, hogy a mai fiataloknak (középkorúaknak) mennyivel nehezebb az élete, mint Neki volt, és ezért nem kéri számon azt, ami Neki valójában járna, azért külön köszönet és tisztelet illeti!
Nem Ő tehet róla, hogy a mostani dolgozó réteg ilyen bután-sután-erkölcstelenül osztja be a lehetőségeit (vagyishogy él), hogy reggel (vagy este, mindegy) holt fáradtan kell hazamennie életerős fiatalembereknek...
Ez valóban tragédia - de nem az övé...

[ Szerkesztve ]

pégé

És ez Neked is válasz, azt hiszem...

pégé

Ilyenkor le kell szállni...
Az idősek már azt is megengedhetik maguknak, hogy buták legyenek...

pégé

Jó írás...