Erről a nyelvvizsga "rendszerről" csak az a véleményem, hogy a legelső kérdés az, hogy ezt elfogadják-e bárhol is és ha a válasz nem, akkor felesleges vizsgázni, főleg hogy fizetni is kell érte.
A többit általánosságban a témáról:
Pár hónapja tettem le elsőre a középfokú angolt nyelvvizsgát (ECL) viszonylag jó eredménnyel, szóval nem csak átestem a lécen, de elég negatív véleménnyel vagyok az itthoni nyelvoktatásról, a módszerekről és a nyelvvizsgákról is. (Nekem csak a tudásra volt szükségem, a nyelvvizsgára nem, de ez volt a feltétele a támogatott tanfolyamnak amire jártam)
Az itthon elfogadott akkreditált nyelvvizsga típusok más országban gyakorlatilag nem érnek semmit, hiába adnak hozzá idegen nyelvű betétlapot. Ezzel szemben például ha valaki Nagy Britanniában szeretne felsőoktatásban tanulni, vagy a nemzetközösségben letelepedni valahol, állampolgársági vizsgát tenni, oda olyan vizsgát kell letenni (pl. IELTS), amit nálunk nem fogadnak el, sőt itthon sem fogadja el az összes főiskola/egyetem az összes itthon akkreditált vizsgát, ami igazából aláássa az egész akkreditációs rendszert.
Aranyszabályként el lehet mondani, hogy csak akkor tegyél le valamilyen nyelvvizsgát, ha szükséges valamihez és olyan fajtát, amit elfogadnak. Magához a nyelvtudás igazolásához a legtöbb cégnél - ahol tényleg kell a nyelvtudás - nem kell vizsga. Ott úgyis letesztelik az embert és nem érdekli őket semmilyen papír, akár múlt heti, akár tíz éves.
Az ECL-ről tudok első kézből nyilatkozni, de a felkészülés során többféle tesztet megnéztünk és például a vizsga témakörei is eléggé egy kaptafára hajaznak. A véleményem az, hogy a vizsga során pont az vész el, ami a nyelv esszenciája, mégpedig a teljesen általános hétköznapi szóbeli kommunikáció. Százezrével szaladgálnak az emberek középfokú nyelvvizsgával az országban, de nem lennének képesek lekezelni nyekegés és nyelvtani hibák halmozása nélkül a legáltalánosabb hétköznapi szituációkat, mint busz-, vonat-, repülőjegy rendelés, vásárlás, megkérdezni, hogy hol van valami a szupermarketben, ha épp nem találja, kérni egy kisebb méretet egy cipőből a boltban, lefoglalni egy szobát egy hotelben, vagy elmondani az orvosnak hogy mi a baj és akkor még nem beszéltünk arról, hogy számlát szeretnénk nyitni egy bankban, feladni egy csomagot a postán, de előtte megkérdezni, hogy hány nap alatt ér oda, mennyibe kerül, reklamálni egy boltban, bankban, hivatalban, nem beszélve arról ami ma egy tipikus példa, kimenni pl. Londonba és regisztrálni egy munkaközvetítő cégnél és válaszolni pár egyszerű kérdésre. A hétköznapi csevegésről nem is beszélve, a buszmegállóban az időjárásról, vagy a tegnapi focimeccsről.
Mondhatni az itthoni nyelvvizsgák többsége túl mesterkélt, túlságosan elméleti, és gyakorlatilag olyan mintha egy érettségi vizsgát tenne le az ember újra és nagyjából pont annyi haszna van, mint egy érettségi vizsgának. Felszívod magad, megjegyzed amit tudsz, aztán a vizsga után pár nappal már a felére sem emlékszel és a többséget ez nem is zavarja. Tök jó hogy van tétel az EU-ról, az oktatási rendszerekről, a családról, a férfi-női kapcsolatról, a környezetvédelemről, a nyaralásról, de mondhatni ez olyan, mintha már másodfokú egyenletet kellene megoldani, miközben arra nem kíváncsiak, hogy tudsz-e összeadni, szorozni vagy osztani. Írjunk, beszéljünk angolul a genetikailag módosított növényekről, vagy Magyarország helyzetéről az EU-ban...ja hogy nem tudsz venni egy jegyet Londonból Edinburghbe átszállás nélkül és nem tudod elmagyarázni a főnöködnek, hogy azért késtél mert a metró lerobbant, a busszal meg több órába telt, mire átértél Kelet Londonból Nyugat Londonba. (nem beszélve arról, hogy mindez teoretikus, mert fel se vettek mosogatónak diplomával és középfokú nyelvvizsgával, mert nem tudtál elmondani néhány épkézláb mondatot, főleg hogy nem is értetted a kérdéseket)
Nagyjából el lehet azt mondani, nálunk egy frissen nyelvvizsgázott egész jó tudással rendelkezik a nyelvtan területén, van egy 5-10 ezres szókincse, aminek a nagy része sajnos passzív, viszonylag jó írásban és tűrhető a kiejtése. A szóbeli kommunikáció viszont jellemzően nagyon gyenge mind az értés, mind a beszéd oldaláról nézve. Nulla rutinnal, gépiesen, mondhatni tényleg úgy mint egy lassú számítógép rakja össze a legtöbb nyelvvizsgázott illető a mondatokat, miközben a fejében cikkáznak a nyelvtani szabályok, igeidők, a szósorrend, a ragozás, az épp eszébe jutó szavak és nagyon sokan egyszerűen leblokkolnak, mert nincs rutinjuk az egészben. Ennek oka a hibás módszertan a nyelvtanítás során. A hangsúly erősen az írásbeli készségekre van helyezve ahogy a számonkérés is szinte csak írásban történik, tesztekkel. A nyelvtan és a szavak fontos részei a nyelvnek, de használni is kellene, aminek az elsődleges és magasan a legfontosabb formája továbbra is a beszéd. Gyakorlatilag az alapok elsajátítása után a tanárnak csak idegen nyelven kellene kommunikálnia a diákokkal és őket is erre forszírozni minden áron. Sajnos ezzel a módszerrel nagyon kevés nyelvtanár oktat, nem beszélve azokról, akik valamikor régen szerezték a diplomájukat, aztán azóta se töltöttek hosszabb időt a célországban, vagyis talán a tanár szóbeli tudása sincs épp a toppon.
Mikor letettem a középfokú nyelvvizsgát, azt mondtam a többieknek, hogy "a vizsga megvan, most már csak meg kellene tanulnom Angolul beszélni is".
Az angol, pontosabban a Brit angol kiejtésnek van egy nem igazán reklámozott árnyoldala, mégpedig az, hogy mi egy olyan kiejtést tanulunk (megérteni és beszélni), amit ott kint Nagy Britanniában értenek, de nagyon kevesen beszélnek. Mi az úgynevezett RP (Received Pronunciation) kiejtést tanuljuk, ami elvileg a hivatalos kiejtés, viszont a statisztikák szerint pl. 1974-ben csak az ott élők 3%-a beszélt RP kiejtéssel. Ha jól tudom ez valahonnan az elit iskolákból kezdett elterjedni, mint valami késői nyelvújítási próbálkozás és az átlag ember számára a mai napig negatív tartalommal bír, mivel úgy tartják, hogy ha valaki ezt beszéli az társadalmilag magasabb szintűnek tartja magát. Amolyan fennhordom az orrom, úriaskodok, vagy pedig csak ezzel próbálom tettetni hogy én egy felsőbb "osztályból" származok. Csúfolni is szokták posh-nak, meg fake posh-nak. Ennek sajnos több hátránya van számunkra. A kisebbik az, hogy minél jobb kiejtéssel beszéljük az RP-t, annál jobban fog "utálni" minket az átlag ember, mert kicsit olyan nekik ez, mintha direkt nyomnánk ezt a lordos-ladys hamis akcentust. A nagyobbik hátrány meg egyszerűen az, hogy a legelterjedtebb akcentusok eléggé eltérnek az RP-tól és a kellemes ízes beszéd mellett ez az érthetetlenségig fokozódhat, főleg hogy vannak akcentusok, amik az RP lassú tagolt kiejtésének pont az ellenkezői, vagyis a nagyon hadarós, gyors beszéd. Valami olyan, mint az USA-ban valami déli redneck, vagy valami gettós tesóduma, csak itt kvázi az egész ország ezt nyomja regionálisan erősen változó formában, idegen nyelvűként olyan nagyon idegesítő jellemzőkkel, mint pl. a "glottal stop" Felkészülni meg nem is nagyon lehet erre itthon, mert nem fogsz kapni a könyvesboltban Cockney, Estuary, Liverpool-i, Glasgow-i, vagy Welsh nyelvkönyvet, hanganyagot. A youtube-on elég sok videot lehet találni a témáról.
Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.