Nincs kultúrája Mo.-on a PC-nek. A legtöbben csak akkor használják, ha elkerülhetetelen, így nem értik, mit csinálhat valaki órákig a gép előtt. Anno a TV volt az aktuális csoda, ma már természetes, ha valaki munka után estig rohad előtte, teljesen értelmetlenül. A net ugyanilyen misztikum, nem gépes ismerőseim szinte nyíltan őrültnek kiáltanak ki, mikor a könyvjelzőket lenyitva többszáz címet találnak, amiket én napi-heti szinten szoktam ellenőrízni, pedig kifejezetten utálok monitorról olvasni. Két alkalommal voltam ideges, mikor napokra szétment a kapcsolat: egyszer komoly összeg függött tőle, másodszor két hónapnyi gürcölés vált volna feleslegessé, így ez természetesen nem elvonási tünet. Csak otthon netezek, mobil nuku, egyetemen csak ETR. Zavar, ha valaminek nem tudok utánanézni, mert mire hazaérek, elfelejtem ( mostanában felírom, de így is zavar ). Információfüggőnek tartom magam, mindennek utána akarok járni, ennek pedig legtöbbször a net a legjobb eszköze. Van, hogy függőnek neveznek; érdekes módon, mikor napokig csak szakkönyveket olvasok, ez nem történik meg, pedig egy kategória.
Játékok. Az idő 60%-ában versenyszerűen űzöm (így sportnak tekintem), a maradék puszta játékélmény, ami semmiben sem különbözik más szórakozási formáktól. Szeretek elmélyedni a jó játékokban, mint egy jó könyvben. Mivel az emberek 90%-ának fogalma sincs a mai játékokról, és nagyjából a homokozással sorolják egy kategóriába, utoljára a Mariót látták, érthetően sok a feszültség. Gyereknevelési szempontból én a korlátozást tartom optimális eszköznek, de ez a topic felnőttekről szól. Ráköltött pénz tekintetében nem szoktam súrlódást tapasztalni. Sokkal több elkölthető más hobbikra, hogy a két népbetegséget, az alkohol- és nikotinaddikciót ne is említsem; normális felnőtt ember nyilván nem fogja a kajapénzét SLI rendszerre költeni.
...a lamb in a lion’s presence, no recourse beyond obeisance, no hope beyond prayer.