Egy 503CW + ez a hátfal + egy 135 ekv. 50mm objektív és egy életre kiszolgálja az alkalmanként fellángoló "nagyszenzorkicsidof" buzériámat.

Az van most is, igaz nem Hasselblad. Szerintem több rollfilmes gépem van, mint kisfilmes.

Természetesen nem veszek ilyet több tízezer dollárért, még akkor sem ha esetleg dolgoznék vele, mert ez még igazán profi szinten sem termeli ki az árát, kell hozzá egy kis sznobéria, hogy az ember ilyet vásároljon.

De ha mondjuk megütném a lottó telitalálatot, az más lenne...

Egy kicsit csalódtam, azt hittem nagyobb szenzor van benne, mint a Pentax 645D-ben. Bár, az "csak" 40 megapixeles, nem CMOS, "csak" CCD, nem CF kártya kell hozzá, hanem "csak" SD... De legalább olcsóbb kevésbé drága, mint a Hasselblad rendszer.

Ugyan ez a szenzor van a Hasselblad H5D-50c és Phase One IQ250-ben is, nem csak a Pentax 645Z-ben. Szóval most valamennyi digiális középformátumú rendszer aktuális zászlóshajója csak "kamu 645". Amúgy így sem kicsi, bár azért bosszantó lehet az 1.3x crop, jól belekutyul a klasszikus gyujtótávokba.

16 bit szinmelyseg az 65 ezer szin. Nem keves egy kicsit?
Aki regen jatszott jatekkal 16 meg 24 biten az tudja miert gondolom ezt

A visszafelé kompatibilitás csak üzletpolitika kérdése. A Pentax kisfilmes méretben a 60-as évek óta nem változtatott, csak egyre több elektronika került az objektívekbe (K - minden manuális, KA - van automata rekeszállítás, de még ez is mechanikus, KAF - autofókusz is van már, KAF2 - u. a. digitális vázra optimalizálva). Talán a legújabb KAF2-ket nem tenném filmesre, mert nem tudom, hogy ezeknek nagyobb-e a belógása a vázba (1,5-es cropra tervezett obik), de a legújabb digitális vázra is konverter nélkül simán fel lehet tenni a legelső K obit. Ezzel szemben a Canon például váltott (FD -> EF), bár ez sem mostanában volt.

Más. ilyen finom szerkezeteknél nem hiszem, hogy a mechanikát megilleti az a "csak" szó, bár szerintem sem az a legfontosabb, hanem az objektív, amit rá lehet szerelni.

Ja, és hogy miért ragaszkodik valaki a mechanikához: négy-, öt-, nyolc-, tizenikszezer oka van rá, dollárban

[ Szerkesztve ]

kicsi dof buzériát nem ezzel elégíteném ki. nem értek a középformátumhoz, de ahogy nézem a szenzor nem sokkal nagyobb az FF-nél, és üvegek szintjén a hasselblad honlapján a leggyorsabb üveg 2.8-as, de többnyire ennél fényerőtlenebbek vannak.

Nagyjából úgy aránylik ez a szenzor az FF-hez, mint az FF az APS-C-hez. Azért nem mondanám, hogy alig nagyobb. Persze az igazi a valódi 645 formátum.

(#9) tecsu: Azért ragaszkodnak a "mechanikához", mert az 1957-ben gyártott Hasselblad 500C épp ugyan úgy használható digitális hátfallal, mint a modern H5D. Ráadásul ha valaki felépített egy objektív sort a V-rendszerre egy vagyonért (szó szerint, ezek között a legolcsóbbak is több ezer dollárba kerülnek), az nem akarja majd egy élet munkáját elkótyavetyélni az eBay-en.

Amúgy eddig is voltak digitális hátfalak a V-rendszerhez, de most az 50c hátfal/szenzor akkora nagy sláger (de tényleg, komolyan felrázta a középformátumot), hogy a V-rendszert még mindig használóknak is ki lett adva. Annak ellenére, hogy a rendszer utolsó gépét (503CW) tavaly vonták ki a gyártásból. Nem tudnak többet eladni, megtelt a felvevőpiac, aki cserél, az is rendszerint használtat vesz. Ezek ráadásul agyonverhetetlen szerkezetek, mint egy Leica vagy Mamiya, esetleg a nagyformátumban az Acra-Swiss. Drágák is, de nem csak az életen át szolgálnak ki, de még az unokáid is ezzel nyomják majd.

Nem beszélve arról, hogy a "mechanikához" ragaszkodás annak is köszönhető, hogy analóg hátfalak is léteznek, így más és más filmtípusokat tölthetsz be. Ezekről sem biztos, hogy lemondana az a fotós, aki már az ötvenes-hatvanas évek óta ezekkel a mérnöki remekművekkel fényképez.

[ Szerkesztve ]

Szeretek fotózni és minden tiszteletem a Hasselbladé,fantasztikus gépeket csinálnak,régen volt szerencsém a kezembe fogni egy ilyen filmes gépet,komoly képeket csinál.Nos ez az a gép ami nekem biztosan soha az életemben nem lesz.

duree54

Vannak ennél fényerősebb üvegek is, de tény, hogy általában megáll ez f/2-nél a durvulás (azért sok esetben FF-en is). Ami f/2-nél fényesebb, az már rendszerint valamilyen nagyon speciális feladatra épített objektív. Amúgy jogos észrevétel.

De amúgy meg ha a pénz nem számítana és egy tetszőleges FF váz meg egy 503CW + 50C között kéne választanom, akkor utóbbit vinném. A hétköznapokra amúgy is inkább MILC-et használok, a nem hétköznapokra meg igazából már mindegy, hogy mekkora. Bár azért a V-rendszer sosem arról volt híres, hogy böszme nagy, aranyos kis dobozok ezek. Na meg egy ilyen vas amúgy sem a racionális fotósnak szól, aki a felszereléséből a tökéletes ár/érték arányt akarja kihozni (jelentsen ez bármit), hanem aki rajongani akar érte.

Nem feltétlenül gazdag emberekről beszélünk, régen még tisztes munkával ki lehetett termelni egy ilyen felszerelés árát. Mondjuk esküvői fotózással vagy divatfotózással. Most már inkább az a jellemző, hogy egy nagyobb műterem vesz egyet mutatóba, meg múzeumok reprózni. A digitális fotózás és a szakma felhígulása annyira lenyomta a munkadíjakat, hogy ma már ha valaki magának vesz ilyen gépet azt gazdagnak nézik (na jó, az is). Régen ez más volt, akkor volt értelme beruházni egy ilyen rendszerbe. Mint manapság egy FF rendszerbe.

Azt meg félreértetted, hogy a zárszerkezet végét várják. Ez olyan mint a veterán autózás. Nem racionalitás, hanem szerelem. Kitartanak mellette, de dolgozni lehet inkább egy D800E-t vesznek.

"Az egész hátfalmizéria nekem kicsit slendrián megoldásnak tűnik. Gazdag buhera.
Kb. mintha a monitoromban kicserélném a legdrágább alaktrészt, ahelyett, hogy vennék egy teljesen újat."

Ezek még filmes gépek, a filmkazetta pont a legolcsóbb alkatrészük volt, a legdrágább pedig az objektív. Most már a szenzor / hátfal önmagában a legdrágább, de az objektívek előtte továbbra is többezer dollár / euró. Ha új vázra cserél, amihez más objektívek mennek csak, akkor ezeket újra meg kell vennie, ami könnyen többe kerülhet, mint a hátfal.

Fotóim és kalandjaim a világ körül: https://www.facebook.com/fmartinphoto/