Nem akartam válaszolni, mert egyrészt nem szeretném újra gerjeszteni a vitát, másrészt az előzmények, mindkét fél álláspontja, véleménye, elolvasható utólag is a hozzászólásokból és ennek a topicnak az első hozzászólásából.

Viszont úgy látom, még mindig nem egyértelmű mindenkinek, hogy mi is történt valójában és miért tartunk itt. Azért címeztem Neked, mert úgy tűnik egyáltalán nem érted a helyzetet, ráadásul a hozzászólásomból kiragadtál egy mondatot, aminek így önmagában, az előző bekezdés nélkül valóban semmi értelme, és utána pont ezt kéred számon tőlem.

Ezek után megpróbálom Mindenkinek egy példával elmondani, hogy szerintem mi is történt valójában, hátha úgy szemléletesebb.

Képzeljük el, hogy ahol lakunk, a környékünkön, nagyon sok kis utca található. És ezekben az utcácskákban más-más dologok történnek. Az egyikben mindig fociznak, a másikban kosaraznak, a harmadikban kártyáznak és így tovább. És van egy utca, ahol üveggolyókkal játszanak.
Mivel nagyon szeretünk itt sétálni, be-benézünk minden utcába, ahol olyasmikkel foglalkoznak, amit szeretünk, ami minket is érdekel.
Legjobban az „üveggolyós” utcában érezzük magunkat, ide járunk a legtöbbet, mert itt vannak a legjobb ismerőseink, ne adj Isten a barátaink. Jó a hangulat, gurítjuk, dobáljuk az üveggolyókat, sok időt eltöltünk itt.
Aztán egyszer csak jön valaki, illetve valakik, akiket szintén ismerünk és szeretünk, és azt mondják, ez így nem jó, ne lehessen gurítani a golyókat, mert Ők azt nem szeretik, hanem csak dobálni.
Összenéz a társaság, mert eddig jól megvoltak így, nem is gondolták, hogy van, akit ez ennyire zavar. Ők így szeretnek játszani, így érzik jól magukat. Megértik, hogy vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik, nem is minősítenek ezért másokat, de kérik, hogy fogadják el, hogy a játék ilyen lett, így alakult és ez a többség számára elfogadható.
De a probléma továbbra sem oldódik meg, sőt a társaság kisebbik része egye hangosabban ad hangot annak a követelésének, annak ellenére, hogy ez sokak által nem elfogadható, hozzanak mégis olyan szabályokat, amelyek megmondják, hogyan lehet ebben az utcában golyózni. Mert nem az számít, hogy mennyien érzik itt így jól magukat, hanem az, hogy a szabályok mindig be legyenek tartva, és úgy legyen minden, ahogy Ők szeretnék. És az sem számít, ha többség nem így gondolja.
Mivel ez a vita többször is újra és újra fellángol, de mindig holtpontra jut, előáll valaki a társaságból, mintegy fogadatlan prókátorként, hogy megpróbálja megoldani a helyzetet, anélkül, hogy a régi barátok egymás lelkén nehezen gyógyuló sebeket ejtenének, és mindenki úgy legyen elégedett, hogy nem kell feladnia az elveit és továbbra is úgy érezze jól magát, ahogyan szeretné. Ezért azt javasolja, hogy akik csak dobálni szeretnék a golyókat, menjenek át a szomszéd üres utcába, ott hozzanak létre egy olyan játékot, ahol ezek a szabályok érvényesek. Így nem fogják zavarni Őket azok, akik továbbra is, gurítják is a golyókat. Azonban Ők erre nem hajlandók, itt maradtak és továbbra is csak azt hangoztatják, hogy így nem érzik jól magukat.
Ezzel elérik azt, hogy most már senki nem érzi igazán jól magát az üveggolyó utcában, nem igazán tudják, hogy mit is tegyenek, sokan nem is jönnek már erre és a feszültség szinte tapintható. Végül hosszas vívódás után eljutnak odáig, hogy Ők mennek át a szomszéd üres utcába, ahol újra úgy játszhatnak, ahogy szeretnék, nincsenek szabályok, guríthatják, de akár dobhatják is a golyót. Így a régi utcában azok is végre jól érezhetik magukat, akik csak dobálni szeretnének, és nem kell ezen tovább vitatkozni. A két utca között szabad az átjárás, az idejárók továbbra is ismerősök, barátok maradhatnak. Ha valaki csak dobálni szeretne, akkor felkeresi a régi utcát, ha pedig gurítani is, és/vagy dobálni, akkor az újat.
A dognak itt nyugvópontra kellene jutnia, hiszen nem irányul ez senki ellen, sőt, pontosan az a célja, hogy a kritikákat is maximálisan figyelembe véve, úgy alakítsuk a dolgainkat, hogy az mindenkinek jó legyen. De nem ez történik. Sokan nem értik meg a lényeget, és azt gondolják, hogy érzelmileg kell választaniuk, nem pedig a játék módja miatt, hogy melyik utcába is kell járniuk. Pedig szó sincs erről. Ha meg tudjuk érteni, és el tudjuk fogadni, hogy másképpen, más szabályok szerint szeretnénk játszani, akkor azt is meg tudjuk érteni, hogy ez nem kell, hogy elválasszon minket. Egyszerű ez. Bármelyik utcában is vagyunk, viselkedjünk úgy, ahogy az abba az utcába járók szeretnék. Úgy, hogy mindenki jól érezze magát.

Annyit még hozzátennék, hogy a golyózás különleges dolog, és nem is hasonlítható a többi utcában zajló tevékenységekhez. Mindig is az volt, itt sohasem alkalmazták annyira mereven a szabályokat, mint máshol. És még valami. Éljünk most már egymással és esetenként egymás mellett békességben. Zárjuk le a végre a vitát azzal, hogy most van ugyan két utca, de ettől mi még szívesen átjárunk egymáshoz, mert egy helyen lakunk és jól ismerjük egymást

Race

Com'è diverso il mondo visto da qui