Hihetetlenül jól érzem magam. Mit?! Ja nem nem szívtam semmit köszi. Egyszerűen csak jó. Nincs különösebb célja ennek a bejegyzésnek, ha csak az nem, hogy az imént említetteket világgá kürtölhessem benne. Igen tudom mehetne személyes bejegyzésbe is, de akkor se. Alakulnak a dolgaim, már egy ideje kezdtek az események pozitív fordulatot venni de azért, hogy hirtelen szinte minden az ölembe hullik arra nem számítottam.

Ülök itt a forgó, guruló, vezérigazgatóknak tervezett bőrfotelemben és vigyorgok mint egy hülye, pedig nem is vagyok vezérizgat...ööö...vezérigazgató, na! Még csak főnök sem vagyok sehol, egy taknyos kis egyetemista az olyanok szemében akiknek ezt a széket tervezték.
A fülesből most éppen a Depeche Mode egy általam régen elfelejtett klasszikusa a Question of Time ordít, pedig régen, hogy odavoltam ezért a zenéért. Vicces, hogy amikor kiadták még volt két évem megszületni. Nem is siettem, vártam egészen novemberig, na nem mintha olyan hű de sok beleszólásom lett volna. Ugrunk az időben, a következő trackként már 2005-ből dübörög a Playing The Angelről a Precious, szintén Depeche Modeéktól. De már húzom is tovább a mappát commanderben.

-Lássuk csak mi van itt.... hmm Tiesto - ISOS 7 Asia...igeeeen Wasted mekkora zene te atya ég.

Várok még két számot de sokáig ez sem tud lekötni. Pörgetem tovább a scroll-t a töménytelen mennyiségű zeneszámon.
Arash ft. Rebecca - Temptation, ezen megakad a szemem, duplaklikk és a winamp már játsza is. Temperamentumos, pörgős zene, szeretem. Régen voltam már ilyen állapotban, nem bírok két percnél tovább ugyanattól az előadótól származó zenét hallgatni. Mindent akarok egyszerre, minden stílust, hangszert, effektet, mindent. A következő áldozat a Benassi testvérek megamixe. Régen nagyon szerettem a zenéjüket, hihetetlen mennyire másképpen tudok viszonyulni egy-egy zenéhez az évek távlatából, a fotelben ülve táncolok. Jár a lábam miközben ezt a bejegyzést gépelem, amikor a kezem szabad az is visz tovább néhány mozdulatot az ütemre, kész.

Aki az elejétől olvassa az írást kitalálhatja, hogy meg sem várom míg a lejátszó kiírja, hogy "End of playback" már a következő szám szól. Freedom - Susanna. Na erre nem tudok semmi okosat írni, gőzöm nincs arról, hogy mikor adták ki, vagy ki az előadó, milyen színű a szeme, mikor született, voltak-e egyéb alkotásai vagy bármi, semmi. "Szuzánnááá..." Ebből ennyi elég is volt pedig nagyon jó kis szám, hm-hm merre is evezzünk tovább...

Legyen Olaszország. Costanzo - L Italiano. Baszki alig tudom leírni, de hülye egy nyelv. Na persze nem annyira durva mint a Holland vagy a Német. Soha nem felejtem azoknak az arcát akik egyszer reggel a pécsi Árkád bevásárlóközpont előtt futottak össze velem, és nálam Tiesto Club Life-jának egyik adása dübörgött a kocsiban. Tijs egy szöveges block közepette anyanyelvén szólt a hallgatókhoz...azok a "Mi a faszt hallgat ez?" tekintetek. Kár, hogy nem volt valami komolyabb fényképezőgépem, mert abból egész kiállítást rendezhettem volna. Hogy a zenénél maradjunk ez sem tud lekötni, lapozzunk.

Enigma - Mystic Mixes...hűű ennek milyen hangulata van. Az egyik híres Nevezetes túronyi pincebulin hallottam egy számot, ami annyira elkapott, hogy rögtön be kellett szereznem ezt az albumot és egyből két napig hallgattam utána egyfolytában. A Sadness egyik remixe szól, valahogy annyira különleges képeket idéz elő belőlem, amit semmilyen más zene nem tud. Valamilyen víz, nem tudom, hogy folyó vagy állóvíz, de a háttérben látom kelni, vagy nyugodni a napot ami aranyszínűre festi a vízről felszálló ködfoszlányokat. Na de ennyi misztikum elég is volt ma estére, még a Mea Culpa egyik remixét elindítom de már a következő dalt keresem.

Evanescence - Whisper...te atya Isten. Rengeteget hallgattam egy időben ezt a számot, és egy nagyon nehéz időszakon segített át anno. Akkor azt mondták, "Meglátod, nemsokára nevetsz majd az egészen", nem hittem el. El kellett volna hinnem, mert ha nevetni nem is, de azért mosolyogva visszagondolni tudok azokra a napokra. Szinte látom magam előtt Amy Lee-t ahogyan a mikrofont szorítva szenved, és a zenekar a háttérben az égen cikázó villámok fel-felvillanó fényében játszik.

Mire észbe kapnék a Messenger jelzi, hogy a személyes üzenetem erre változott:
H.I.M - Wicked Game. Megint csak alig tudok valamit a zenekarról, pedig a zenéjüket szeretem. Az első olyan lánytól akit a barátnőmnek nevezhettem kaptam egyszer kölcsönbe egy H.I.M lemezt de azt mondtam neki, hogy nekem túl kemény. Vicces milyen hülyeségeket beszéltem akkor, nagyon jó kis zene ez. Eszembe jut a Killing Loneliness. Amikor először hallottam éppen tavaszodott. A jégpályára az utolsó szezonvégi nyitvatartások egyikére tartottam, amikor először a discmanem játszani kezdte. Sorban hallgattam végig a Dark Light című album többi remek szerzeményét. Annyira szabadnak éreztem magam mint előtte talán még soha. Élveztem, hogy egy szál rövid ujjú pólóban flangálok az utcán, egy pár korival a kezemben, és mindenki engem néz. Élveztem ahogyan a langyos szellő a hajamat borzolta, ahogyan a napsugarak első próbálkozásként simogatták a bőröm. Rip out a Wings of a Butterfly...de hülye címe van basszus, de a zene jó, az első pár másodperc után keresni kezdem a következő delikvenst.

A Hoobastank albumára "esik" a kurzor. Ilyenkor örülök, hogy egyszer rocker is voltam, rengeteg zeném származik ebből az időszakból, néha jó belőlük szemezgetni. Crawling In The Dark, félelmetes mennyire elborult zenéket tudtam hallgatni. Természetesen még lopva elindítom a Pieces című szerzeményt de a fejemben már arról tanakodnak az agytekervények, hogy mivel folytassam.

Jézus Isten...Imperio 1996-ból. Atlantis, emlékszem egy bátyámtól örökölt piros walkmanen hallgattam rongyosra a kazettát amire rávettük. Olyannyira rongyosra, hogy egyik reggel bekapta a szalagot és annyi volt neki. Később megvettük az egész albumot cédén. Ez volt az első olyan CD-nk aminek volt interaktív része is. Büszkén mutogattuk mindenkinek, hogy a Windows 95 már ilyet is támogat. Hát igen, eljárt felette az idő, azóta sem tudtam megszerezni a többi albumot, a Return To Paradise az egyetlen Imperio album a gépen. Kár. Talán ez az ami egy kicsit hosszabb időre leköt, 3 számot is meghallgatok róla, de nem ragadok le, már pörög a scroll és szememben tükröződnek a karakterek amelyek a zenék könyvtárait jelölik.

Hm... WIthin Temptation most kimarad, sokat hallgattam mostanában. Pedig megvan az egész diszkográfia. Jean Michel Jarre - Teo & Tea. Az elektronikus zene egyik atyjával állunk szemben, ám nekem mégis egy régi tavasz jut eszembe róla, a nem olyan távoli múltból. Éneklő ifjúság rendezvény a Kodály Zoltán Gimnáziumban, szép volt jó volt...ennyi volt, ne erőltessük ami nem megy, milyen igaz. Nézzünk inkább előre, nézzük mi következik. Kárpátiához nincs most kedvem pedig nagyon szeretem, Neo, a Street Teamhez való csatlakozásom óta nagyon sokat hallgattam most valami másra vágyom.

Red Hot Chili Peppers - By The Way. Többek közt ez a lemez döntette el velem 14évesen, hogy márpedig én mostantól rocker leszek. Ennek a lemeznek a hatására kezdtem el úgy öltözni mint egy csöves, nem kis megbotránkozást keltve amerre csak jártam, szüleim legnagyobb örömére. Can't Stop...na ezt most végighallgatjuk, hatalmas zene, addig a kezem is pihentetem kicsit. Szintén tavasz, érdekes, hogy a tavasz mennyire felerősíti az emberben az érzelmeket, az emlékek is sokkal jobban megmaradnak ilyenkor, bennem legalábbis.

Keresek még befejezésnek valamit amit hallgatva megírhatom a zárszót. Nevetséges tudom. Én is csak röhögök, de végre jókedvem van, színes a világ, és még az sem tudja elvenni a jókedvem, hogy holnap Atomfizika vizsga. Menni fog az, tanár jó fej, bírom. Remélhetőleg Ő is engem, nem lesz gond. Az utolsó szám ma este a Lose Yourself, ami az 8 Mile egyik betétdala, hihetetlenül jó zene. Eminemet anno utáltam, de azóta tett érte, hogy néhány számát nagyon tudjam szeretni. Mit is akartam ebből az egészből kihozni?!
Ja, megvan. Érdekes, hogy szinte minden zeneszámhoz másik élmény,emlék kötődik, más-más képeket idéz elő bennem akár az emlékeim közül akár a képzeletem szüleményeként. És most kedves fórum és blogtársak, lehet találgatni mi vagy ki idézte elő bennem ezt az összevisszaságot, ezt az állapotot.
Jóéjt!