Bevezető, külső
Sokáig kerestem magamnak azt a telefont, ami minden igényemet kielégíti. Tavasszal meg is írtam a telefonkereső projektben az igényeimet és elvárásaimat, amit aztán valóra is váltottam. Kétszer is.
A kezdeti lelkesedés után – ami a Samsung Galaxy S3-at illette – gyorsan tudtam, hogy ez bizony valószínűleg kevés lesz a tökéletes boldogsághoz. A szerencse – vagy a szerencsétlenség – utamba sodort egy nagyobb teljesítményű modellt az S4 szerepében, ami a vásárlást követően azonnal szerelmem tárgya lett. Annyi feature volt benne, és annyira megfelelt minden igényemnek, hogy bátran ki mertem jelenteni: megtaláltam a számomra tökéletes telefont.
Az első hiba a sorban szinte napra pontosan akkor jelentkezett, amikor lejárt a garancia. Vásárlás közben vettem észre, hogy a telefon kameramodulja valahogy nem hajlandó fókuszálni. Úgy nézett ki minden fénykép, mintha egyenesen a Homályzónában fényképeztem volna. A gyári szervizben azt mondták, 20.000 körül cserélik a modult, amit kinevettem, és végül egy e-bayről rendelt kameramodul került be a telefonomba egy Allee-ban található szervizben. Rá egy hónapra a telefon az utasülésen utazott egyedül.
Semmi nem volt rajta/mellette. Nem esett rá semmi, a telefon kijelzője mégis megrepedt keresztben, így új érintő és középkeret került bele szintén a már fent említett szervizben. Innen kezdve, egészen két héttel ezelőttig tökéletesen működött. Került rá üvegfólia, ami jól védte a kijelzőt, és a hátlapot is az általam kedvelt – pusztán a hátlapot takaró – védőtok takarta el. Egy reggelen aztán játék közben fehér képernyőre váltott. Délután aztán már készenléti állapotban is fekete csíkok indultak el a kijelző széle felől a közepe felé.
Estére teljesen megadta magát, fehér képernyő, fekete képernyő, és vége is volt teljesen. Az egyik szerviz azt mondta, hogy alaplaphibás, egy másik azt mondta, hogy LCD hibás. Mindkét opció túlontúl drága ahhoz, hogy ad-hoc kifizesse az ember. Keseregve bár, de elkezdtem keresni az utódot. Tudtam, hogy nem fogok ilyet találni, de nem gondoltam, hogy két apróságtól eltekintve találok egy ugyanolyan jót...
Külső jegyek, tulajdonságok
Előző telefonom bár 5" méretű volt, jó pár olyan mozdulatot kellett tennem, amikor fogást váltottam egy kézzel a telefonon. Ilyenkor általában rettegtem, hogy ne csússzon ki a kezemből. Azt mondtam, lehetne egy kicsit kisebb, mondjuk 4,7-4,8" méretű, mert a 4,5" viszont már túlságosan kicsi. Így leginkább ilyeneket kezdtem keresni. Ekkor láttam meg a Sony Xperia E4g-t, valamint a Redmi 2-t. Sok-sok összehasonlítást megnéztem és kezdett kialakulni a kép, hogy tulajdonképpen melyiket is válasszam, majd pár nappal a vásárlás előtt eldöntöttem, nekem bizony a Xiaomi kell. Mert bár a SoC valamivel ütősebb az E4g-ben, a Xiaomi jobban bánik a tárhellyel.
A pontot az i-re a pénteki fizetés tette fel, amikor jött egy negyedéves prémium is a fizu mellett. Így már meg tudtam venni a Redmi 2 Pro változatát, amiről már napok óta egyezkedtem az eladóval (hogy vajon a Redmi 2, vagy a Redmi 2 Pro legyen végül). Mivel a 2 GB RAM egy Android rendszernél nagyon sokat számít, nem mellesleg a 16 GB háttértár olajozottabbá teszi a rendszer működését, a plusz pénz bejövetele segített a döntésben – mármint, hogy nem kell kényszerűségből megelégedni az 1 GB RAM mennyiséggel és a 8 GB háttértárral.
A telefon méreteit a Mobilaréna cikke jól leírja. 4,7", IPS kijelző, és a GSMarena adatai szerint Gorilla Glass 2 gondoskodik a védelemről. Annyit azért hozzátennék, hogy a hátlap anyaga egy kicsit csúszósabb, de már megrendeltem rá a hátlapvédőt, csak győzzem kivárni, míg megérkezik. A hátlap design egyébként kellően letisztult, pusztán a fényképező lencse és a vaku, valamint a hangszóró töri meg az egyensúlyt. Alul az Mi logó természetesen ott van.
Azt kifejezetten sajnálom, hogy az előlapi érintőgombok nem kaptak háttérvilágítást. Szerintem eszméletlenül jól mutatnának a vörösben tetszelgő gombok. Egyedi megoldása van a képen is látható állapotjelző LED-nek. Az egyébként állítható a rendszerben, hogy az RGB LED milyen értesítés esetén milyen színű jelzést adjon. A fénykép elkészültekor töltőn volt, ezért a zöld világítás.
Fogásra nagyon kényelmes, egyáltalán nem lapát kinézetű. Mellette a céges Lumia 535 egészen pingpongütőnek néz ki. Az előlap jó részét elfoglalja a kijelző. Én automata fényerővel minimumon használom, de ha kicsit is tolni kell a fényerőn, akkor csak javul az élmény.
Az AMOLED után szokatlan volt egy picit visszaállni az IPS-re (tudom, van olyan, aki nem veszi észre, de tényleg van különbség a színmélységben), de egy-két nap alatt megszokta a szemem. A felbontás egyébként nagyon kellemes, nem látok sehol sem pixeleket.
Kézben tartani könnyű, súlya alig van. Formája kecses, és minden ismerősöm, aki látta – valamilyen csúcsmárka compactjára gyanakodott. Amikor pedig elmondtam, hogy Xiaomi, csak elégedetten hümmögtek, miszerint hallották már a nevet, és nem hallottak rosszat...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
