Előszó
Szép sorjában érkeznek kezeim közé a Xears fülesek (ismét köszönöm themebuilder kollégának a közreműködést), ezúttal a Xears Revolution Series XR120PRO II-es, igen hosszú és találó névvel megáldott darabot fogom bemutatni egy viszonylag részletesebb teszt formájában. A gyártó minden fülesét elsőre viszonylag megjegyezhetetlen betűk és számok kombinációjával jelöli, ez itt sincs másképpen. Szerencsére a Revolution (forradalom) szó hallatán felkapjuk a fejünket és izgatottan várjuk, mit is akar forradalmasítani egy fülhallgató. Nos, mondhatnánk azt is, hogy a Xears cég diadalmenetét testesíti meg, legalábbis nevében. Aztán meghallgatjuk az eszközt és rájövünk, tényleg többről van szó, mint egy mezei fülhallgatóról. De a hangminőségről egy kicsit később.

A ház viszonylag nagy, masszív, teljes egészében alumíniumból készült

Árazás
Végre egy fülhallgató, melynél viszonylag pontos árat is definiálhatunk. A cikk megírásának pillanatában a Xears hivatalos oldalán 29 euróért kapható a füles (plusz 8 euró kiszállítás), így aktuális árfolyamon valamivel több, mint 10.000 Ft-ért lehet a miénk. Ezen ár azonban még alacsonyabb, ha itthon szerezzük be, például HardverAprón körülnézve.

Csomagolás, kiegészítők
A csomagolás a mondhatni szokásos, minimalista Xears. Füst színű tasakban érkezik a fülhallgató, valamint a különböző alakú és méretű szilikon harangok. Nincs nagy díszes doboz, hivalkodó marketing szövegek: ha egyszer megvettük a fülest hallgassuk, ne a raklapnyi kiegészítőn és díszdobozon csámcsogjunk, ezek nagy része úgy is megy a szekrénybe/szemétbe. A csomagolásban a következőket találjuk:

- Xears Revolution Series XR120PRO II fülhallgató

- Xears szivacs tok
- 1 pár kis méretű szimpla szilikon
- 2 pár dupla harangos, közepes méretű szilikon
- 1 pár szivacsos (foam) anyagú gumi

Visszajelzések alapján a szilikonok típusa/mennyisége némileg eltérő lehet, hiszen a gyártó oldalán sem ezen párok vannak megadva.

Nem túl sok kiegészítőt kapunk a füleshez, de a lényeg nem is ez

Külső
A Xears fülesek óriási előnye többek között a prémium kategóriás anyaghasználat, mely minden egyes szegletére igaz az XR120-asnak is. Az egész membránház alumínium, lézergravírozott feliratokkal. Valamivel hangsúlyosabb méretű is, mint a TD100 II-es, a gyári dupla harangot ráhelyezve pedig már önvédelmi fegyvernek is betudható (ha nincs rajta szilikon szimplán úgy néz ki, mint egy hajszárító). Súlya is van, mérete is van, a legkisebb haranggal is kilóg a fülünkből, tehát annak, aki kicsi, könnyű fülest keres (például sportoláshoz), annak nem ajánlott.
A kábel szintén a jól megszokott jó minőségű, jó szigetelésű darab, viszonylag merev, nehezen gubancolódik, ideális tehát zsebben tartva is. A hosszán 1-2 centit ismét farigcsáltak, ez egyeseknek már-már rövid is lehet (ahogy egy kolléga jelezte a fórumon). Ami érdekesség, hogy aszimmetrikus kábelezésű, a jobb oldali részt tehát tarkónknál körbevezetve helyezhetjük fülünkbe. Van, aki csak ezt szereti, van aki utálja, számomra nem szempont, a TD100 II-es például szimmetrikus volt, rövid idő alatt hozzászokik az ember. Asszimmetriájánál fogva nincs szükség az egyes oldalak megjelöléséhez „L” illetve „R” betűvel, így a füles házán ne is keressünk ilyet.
A kábelvég változatlanul a masszív, egyenes kialakítású, Xears feliratú darab, aranyozott jack aljzattal, panaszra nem lehet okunk.
Egy esetben viszont szó érheti a ház elejét, ez pedig a szilikonok minősége. A gyárilag mellékelt párok nem biztos, hogy mindenkinek megfelelőek lesznek, de az ennél is lényegesebb probléma, hogy az anyaguk nem túl meggyőző, kissé igénytelen.

A csatlakozó aranyozott, igazán minőségi darab

Hangminőség
A fülhallgatót teljesen friss állapotában is hallgattam, azonban a tesztelésnek több mint 40 óra bejáratás után estem neki. Fontos megjegyeznem, hogy a Xears fülesek esetén jelentősen változik a hangminőség az idő multával. Ennek gyorsasága függ attól, hogy mesterségesen, zajokkal járatjuk be avagy természetes úton, saját zenéinkkel, zenehallgatás közben. Előbbi esetben feltűnő lesz a hangszínek helyrekerülése, tisztulása, utóbbi esetben fülünket folyamatosan hozzászoktatva az új hangzáshoz, talán észre sem vesszük.
A szilikonok. Fontos szerepe van a használt gumi szigetelésnek, nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk. Nem mindegy az anyaga, keménysége, harangjainak száma, hossza, valamint hogy mekkora átmérőn engedi fülünkbe a muzsikát. Cserélgessük tehát bátran és találjuk meg a nekünk megfelelőt, amely mellett a legszebben szól a füles és mindemellett legjobban illeszkedik hallójáratunkba. Ne féljünk korábbi fülhallgatónkról rárakni a kis szilikonokat, érhetnek meglepetések. Én régebbi Sennheiser CX400 II-es fülhallgatóm dupla harangú, közepes méretű szilikonjával használom jelenleg és a Xears gyári dupla szilikonjához képest megdöbbentő a különbség, sokkal szebben, tisztábban szól a CX400-as szilikonjával.
Az XR ismételten Sony NW-A805-ös lejátszómról szólt, remek hangminőséget produkálva. Az alábbi számok MP3 formátumban, 320 kbps-os bitrátával kerültek rá a lejátszóra, a linkelt videók csupán a zene típusának meghallgatásához lettek ágyazva:

__________________________________________________________________________

Green Day – Misery: kíváncsiságból tettem rá lejátszómra a dalt, szeretem a dallamosságát. Nagyon élvezhető, az együttes tagjai élőzenét játszanak a fülünkben. A dob, a gitár remekül elkülönül egymástól, az énekhang nagyon szépen szól, egyszerűen tökéletes az élmény.
Edvin Marton – Wind Of Spring: a dalban dominál a hegedű, azonban elektromos aláfestéssel van megspékelve, így nem egyszerű feladat a megfelelő hangszinteket jól kezelni. Ennek ellenére az XR-en nem fog ki, a háttérzaj szépen kíséri az élesen csengő hegedű hangját, igen jó hallgatni.
Moby – Natural Blues: igen változatos, érdekes hangszerelésű dal, rosszat talán egyedül a közép tartományokról mondhatok, kissé laposak a dal során. Az énekhang nagyon szép, megfelelően elkülönül, a közepek sincsenek összemosva, csak lehetnének kissé tisztábbak.
Queen – It’s A Hard Life: örök kedvenc, ezért megpróbálok nagyon kritikus lenni. Az énekhang nagyon szép, tökéletesen élvezhető, akárcsak az egész dal. A mély egyáltalán nem ül rá a dalra, ez örömteli, ezáltal az egyes hangszerek is szépen elkülönülnek.
Black Eyed Peas - Let's Get Retarded: mélyorientált dal, de aki XR-t vesz, ilyet is fog hallgatni, tehát ezen téren is helyt kell állnia a fülesnek. Ami nagyon kellemessé teszi a dalt, hogy szépen elkülönül minden kis részlet, azonban sokan nem ezt keresik az ilyen zenében. A mélyek jelen vannak, ütnek, de olyannyira elkülönülnek, hogy az összhatás nem az, amit várnánk.
Black Eyed Peas – Anxiety: hasonlókat tudok mondani erről a dalról is, mint a BEP másik számáról. Bár a mélyek itt nem annyira dominálnak, így sokkal élvezhetőbb az énekhang is, nem az XR karakteréhez találták ki a muzsikát. Szépen, tisztán szól, de nem áll jól neki.
Black Eyed Peas – Don’t Phunk With My Heart: mélységei ellenére nagyon élvezetes hallgatni a dalt. Határozottak a mélyre lenyúló háttérhangok, részlettel teliek és precízek a magas tartományok. A közép, itt is a közép az, ami lehetne kissé határozottabb, élénkebb.
Verdi – La Donna E Mobile: mestermű egy remek fülhallgatón. Az énekhang, a vonósok olyannyira tisztán, részletesen szólalnak meg, mintha a fejünkben játszanák a darabot, élőben. Az ilyen, és ehhez hasonló (maximálisan közép- és magasorientált) daloknál csillogtatja meg igazán a tudását.
Rodrigo y Gabriela – Hanuman: az akusztikus gitár él a fülesen, a dobolás remekül, tisztán szól. Az egész dal karakterénél fogva nagyon tetszik a fülesnek, igen jól megbirkózik annak teljesen élethű, részletes visszaadásával.
Rodrigo y Gabriela – Master Maqui: szintén egy remek szám, mely él a fülesen. Ha nekem kéne eladnom a fülest, egész biztosan ez lenne az egyik referenciazene, melyet bemutatnék rajta a vevőknek, ennél többet talán nem is kell írnom róla. Imádni valóan szól!
Guns ’N’ Roses – Paradise City: senkinek sem kell talán bemutatni a dalt. Igazi klasszikus egy modern fülhallgatón, nos, remek párosítás. Az elektromos gitár nagyon szép, tiszta, az énekhang megdöbbentően élvezetes, a dal hallgatása igazi élmény az XR120-assal.
Blue Man Group – Drumbone: kétségkívül a legelvontabb hangszerelésű muzsika, amely az XR-emen szólt, de kiállta a próbát. A közép tartományt itt végre teljesen tisztának, erőteljesnek éreztem, a mélyek pedig pont annyira ütnek, amennyire kell nekik. Igen élvezetes hallgatni.
Afroman – Because I Got High: lassú, mély- és középorientált szám, nem erőltetett, feszített tempójú dal, amelyet a füles remekül játszik. Visszaadja a dal hangulatát, az énekhang nagyon tisztán, részletesen szól.
The Offspring – Spare Me The Details: egy dal, amely szintén remekül áll az XR-nek. Agyunk helyét elfoglalják a hangszerek és a banda, kedvünk támad mozgásba lendülni a szám hallatán, annyira jól átadja a hangulatot a füles.
Tom Boxer – A Beautiful Day: bár nagyon fontosak a dalban a helyén lévő mélyek, lévén elektromos zenéről van szó, a fülhallgató csodálatosan adja vissza azt. Annyira tiszta, részletes és nem utolsó sorban dinamikus a hangzás, hogy nem akarjuk kivenni a fülünkből a fülest.
Parov Stelar – Shine: nagyon mélyen kezdődik a szám, melyhez már kissé talán kevés is a füles. Azonban mikor elkezdődik az érdemi rész, a mélyek kellemesen megbújnak az énekhang mögött, így teljesen helyére kerül a hangzáskép, igen élvezetes lesz a muzsika.
DJ Mangoo – Eurodancer: ismét elektromos zene, mely azonban már nem az XR karakteréhez illik. Kevés a mély, s bár a helyén van, a számhoz mérten túlságosan visszafogott, így nincs meg a megfelelő karakter a zenéhez. A magas hangok természetesen csodásak és nem mellesleg igen részletes a zene.
Joe Satriani – The Extremist: a gitárhang remek, igen szépen, élesen szól, a basszusgitár hangja megbújik a többi hangszer mögött, de jól kivehető, élvezhető. A szám összességében remekül szól, igen jól hallani a különböző hangszereket egyesével is.
Ennio Morricone – A Fistful Of Dollars: a füttyszó akárcsak körülöttünk hallatszódna a szabadban, annyira tiszta és élethű. A később bekapcsolódó hangszerek hangja nagyon szép, remekül passzolnak a fülhallgató karakteréhez.
Gorillaz – Pirate Jet: az egyik legjobb szám a fülhallgatón, remekül szólaltatja meg annak minden egyes részletét. Az énekhang nagyon ott van a szeren, a kísérőzene pedig pontosan annyira hivalkodó, ahogy azt kitalálták.
__________________________________________________________________________

Mi mondható el összességében?
Ha két szóval kellene jellemeznem az XR120 II-es hangminőségét, akkor azt mondanám: hajmeresztően jó. De a képet árnyalni kell, hiszen van rosszabb is, nyilván van jobb is, ezen kívül a TD100 II/TD100 III-asról (és sok más fülesről) is ódákat zengenek, akkor mégis mi alapján döntsünk? Leginkább zenei stílusunk alapján, valamint hogy milyen „festésű” hangszínt szeretünk.
Előbbinél az XR-t részesítsük előnyben, ha zenei stílusunk inkább közép- és magasorientált zenékre terjed ki. Az akusztikus illetve elektromos gitár, az énekhang, a fúvós, vonós hangszerek remekül szólnak a fülesen, analitikusan, élethűen halljuk őket vissza, részletességben pedig nem lesz hiány. A mélyek nem hivalkodóak, ennek ellenére leszögezném, hogy nagyon szépen, részletesen szólalnak meg, de! Vannak olyan zenei stílusok, leginkább elektromos zenék, melyekhez ez kevés. Az XR karakterénél fogva nem javasolt Disco/Trance/House zenékhez, mert bár élvezni fogjuk a részleteket, de kissé csalódottak leszünk, mikor a mélyek nem dübörögnek úgy, ahogy elvárnánk (természetesen kivétel itt is van, mert 10-ből 2 trance szám meggyőzőbb számomra az XR-en, mint a TD100 II-esen). Elkeserednünk nem kell, erre találták ki a TD100 II/TD100 III párost, amely egy meleg hangszínű, mélyorientált páros teljesen azonos hangzással, tehát bármelyiket választjuk, nem fogunk csalódni.
Utóbbinál (hangszín) egyszerűbb a választás, hiszen csak végig kell gondolnunk, mit szeretünk. Ha egy klasszikus zenénél is kedveljük, hogy erőteljesen szól a basszus, a gitárhangok simogatóak, akkor ismételten meglepetés érhet minket az XR esetén. Azonban azt megjegyezném, hogy amíg nem tudjuk milyen a természetes(ebb) hangzás, csak azért ne válasszuk a TD100-as családot, vagy más, mély hangsúlyú fülest, mert eddig ilyen volt és hozzászoktunk. Lehet, hogy a természetes, élethű hangzás sokkal közelebb áll hozzánk, csak nem tudunk róla.

Sorrendben: XR120PRO II, XB120PRO, TD100 II

Végszó
Na jó, kellően árnyalt lett a kép így a teszt végére. Szögezzünk le pár dolgot: az XR120PRO II remek fülhallgató, keresztbe-kasba veri a CX300-CX400-CX500 vonalat, részletességével pedig a Sony hasonló kategóriás füleseit is sarokba szorítja, tehát ezeket csak abban az esetben válasszuk, ha egész biztosan nincs keret egy Xears-re. Szögezzük le továbbá azt is, hogy az XR nem jobb, mint a TD, egyszerűen más a karaktere, éppen ezért ránk van bízva a választás. A TD100-asok populárisabb, melegebb hangzású fülesek, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. Azt látnunk kell, hogy eddig ilyen áron nem igazán kaphattunk valóban élethű, természetes hangzású fülhallgatót, ezáltal sokan hajlamosak lehettek az élvezetesség irányába menekülni, lévén majd a mély, meleg hangszín kárpótol. Ez részben igaz, de aki a gitár, az énekes vagy a hangszerek hangját olyan formában szeretné visszahallani, ahogy azt a stúdióban felvették és ténylegesen szólnia kell, annak jelzem: itt az XR120PRO II, tessék megvenni, ha szeretjük a jó hangminőséget. Tény, hogy kiegészítők terén nem túl erős a felhozatal a Xears-ek esetében, de a hangminőség, az igényes kialakítás szinte mindenkit kárpótolni fog.

Végezetül pedig egy kis segítség ismét, mely megkönnyíti választásotokat. Pro és kontra érvek, valamint a gyengébb hangminőségű fülesek listája az XR-hez képest:

Pozitívumok:
+ Ár/érték arány (kategóriájának egyik legkiemelkedőbb versenyzője)
+ Minőségi kialakítás (membránház, kábel, jack aljzat egyaránt)
+ Hangminőség (természetes, élethű hangzás, rendkívüli részletesség)

Negatívumok:
- Csomagolás (sokaknak számít a tálalás)
- Jelenleg nem áll hivatalos hazai forgalmazásban (körülményes garancia)
- Fülhallgató mérete
- Szilikonok minősége

IEM fülhallgatók, melyeknél garantáltan jobb hangminőséget nyújt minden tartományban az XR120PRO II (azonos hangforrás, valamint hanganyag esetén):

- AKG K330
- AKG K340
- Sennheiser CX300
- Sennheiser CX300 II Precision
- Sennheiser CX400
- Sennheiser CX400 II Precision
- Sony EX51LP
- Sony EX82LP
- Sony EX85LP
- Xears Bullet XB120PRO

A cikkel és fülhallgatóval kapcsolatos kommenteket örömmel várom lentebb!

Pár hasznos link eddigi IEM fülhallgató tesztjeimhez, valamint fülhallgató bejáratáshoz: