Bevezetés

Nem is olyan régen készítettem akosf cimborámmal egy tesztet nektek, melyben egy Dual Duron konfigot eresztettünk össze egy Dual Tualatin konfiggal.
Aki nem olvasta volna, annak erősen ajánlott: 2 processzoros titánok harca

Már a teszt elején mindenki tisztába volt azzal, hogy a Duronok ki fognak kapni, s igaziból a teszt arra kereste a választ, hogy oké, hogy erősebb a Tualatin, de mégis mennyivel?!
Szegény akosf-nak csak úgy görbült lefele a szája, ahogy sorba kapta az ívet a drágalátós Dual Duron konfigja, a Tualatinjaimtól.
Már a teszt vége felé akosf magában bosszút forralt, s pénzt nem sajnálva beruházott két Barton magos Athlon XP-re, hogy majd azokkal fog revansot venni rajtam.
Mikor megjöttek a processzorok neki, már alig bírt magával, jönni akart minél hamarabb hozzám, hogy vissza adhassa, amit ő élt át a csúnya vereség után!
Természetesen én most is szeretettel váram őt, így adva meg a lehetőséget a visszavágóra!
Tehát ebben a tesztben a Dual Tualatin ellen egy Barton magos Dual Athlon XP konfigot indítottunk.
A Teszteken semmit nem változtattunk, ugyanazokat futtattuk le, mint a múltkor, egyrészt így a Dual Tualatinomat nem kellett újra tesztelni, továbbá a Dual Duronos eredményeihez lehet a mostani Bartonos eredményeket hasonlítani.

E rövidke bevezető után fussuk át röviden, hogy mit is nyújt a Barton!
A Bartonokat 2003 májusában mutatták be. Ezek a CPU-k már 0, 13mikronos csíkszélességgel készültek, továbbá belepréseltek 2X64KB L1 és 512KB L2 gyorsítótárat. Sajnos az utasításkészletek terén nem történt sok változás, ezek a processzorok is csak az MMX 3Dnow! és SSE utasításkészleteket ismerik, ugyanúgy, mint a korábbi tesztben szereplő Duronok, vagy mint az ellenfél a Tualatin.
AMD-s platform

Fussuk át a kihívó konfiguráció paramétereit:

GA-7DPXDW Alaplap
2X1400MHz AMD Athlon XP (Barton mag) CPU-k
2X1GB ECC DDR RAM 266MHz-en CL2-es időzítéssel
AGP-s ATI Radeon HD3850 VGA kártya
2X250GB SATA HDD (Külön vezérlőkártyán)
Windows Vista SP1 Operációs rendszer

A Processzorok gyárilag 3000+-os PR jelölést viselik, ami valós 2100MHz-et jelenti. Ezt 10, 5-es szorzó mellett 200MHz-es FSB-vel érik el. Ezt a 200MHz-et vettük vissza 133MHz-re, így jött ki a 10, 5X133MHz, azaz az 1400MHz, mint ahogy a Tualatinoknál is. (Ezért írtam feljebb pár sorral, hogy a Bartonok 133MHz-es FSB mellett 266MHz-es külső órajellel büszkélgethetnek, természetesen alap órajelen 200MHz-es FSB mellett a rendszerbuszuk 400MHz lenne)

Természetesen Az Athlon XP-ket itt is moddolni kellett Athlon MP-vé, hogy tudjanak Dualba működni, ezt ahogy a Duron-ál, ugyanúgy az L1 hídat kellett a CPU-n összekötni

A Tualatinokról annyit kell tudni, hogy CPU-ként 16KB L1 és 512KB L2 Cache került.
Ezek a processzorok 130 nanométeren készültek, tehát mint a Bartonok, s úgy, mint korább Pentium III-as társaik, ezek is az MMX és SSE utasításkészleteket támogatják.

És akkor, aki nem olvasta volna, vagy elfelejtette a Tualatinos konfig részletes paramétereit, annak akkor még egyszer:

Inteles platform

MS-9105 Alaplap
2X1400MHz-es Pentium III Tualatin processzorok
3X512MB ECC DDR RAM 266MHz-en CL2-es időzítéssel
AGP-s ATI Radeon HD3850 VGA kártya
40GB Maxtor HDD IDE + 2db 18GB SCSI IBM HDD
Windows Vista SP1 Operációs rendszer

Na, azt hiszem mindent, tudunk ugye?

Akkor csapjunk bele a tesztelésbe!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!