Bevezető, tesztkörnyezet

Bár a cikk írásának kezdetekor már bejelentették az UHS-III szabványnak is megfelelő SD-kártyákat, ezért az idézőjel, a teszt tárgyaként szolgáló darabok még jó ideig bőven az átlagigények felett fognak állni.

Ezeket a kártyákat javarészt fényképezőgépekben és videokamerákban használjuk, ez nem újdonság senkinek.

A manapság egyre nagyobb felbontású képek és nagy bitrátájú felvételek bizony nemcsak a tárhelyet igénylik, de gyorsabb adatátvitelt is. A gép ugyan képes tárolni bizonyos mennyiségű adatot a pufferben, de ha nem tudja elég gyorsan kiírni, akkor bizony erőteljesen visszaesik a sorozatkép sebessége.

A jelenleg használt Pentax K-3 (bemutató hamarosan) vázam, a maga 24 MP-es felbontása mellett, kb. 30 MB-os nyers képeket (RAW) dobál ki magából. Ez bőven meghaladja az átlagkártyák írási képességét, így szinte garantált a belassulás.

Emellett nem nehéz belegondolni, hogy ekkora fájlméret mellett elég könnyű megtölteni egy 16 GB-os vagy akár nagyobb kapacitású kártyát is. Tehát a későbbi adatmentés is sokáig tarthat egy lassabb kártyával.

A fentiek sarkalltak arra, hogy a régóta szolgálatban lévő kártyám helyére újat, pontosabban a gépen lévő két kártyafoglalat miatt újakat keressek.

Természetesen a kártya csak a dolog egyik fele. Bár a vázon már USB 3.0 aljzat található, nem voltam benne biztos, hogy képes lesz kiaknázni az SDHC-k sebességét, így beszereztem egy Kingston Mobilelite G3 USB 3.0 kártyaolvasót is. A választásom azért erre esett, mert ez az egyik legolcsóbb darab (kb. 2500 Ft-tól beszerezhető), viszonylag kompakt, és nem utolsósorban a külföldi tesztek alapján elég jó tempóra képes.

[+]

A PC oldaláról egy NEC chipsettel ellátott PCI-E-kártya a kiszolgáló. Erre sem lehetett eddig panaszom, mivel korábban már bizonyított, hogy nagy sebességre is képes. Az eddig max. 150/120 MB/s volt.

A többi pedig: Intel E6700, 4 GB RAM, ASUS P5QPL-AM, Win7 Pro.

Lássuk, hogyan teljesítenek!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!